Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Varga Imre versei (Egy diáklány levele, A placentacsoport-ból, Szerelmi végrendelet, Viviane elhagyja Merlint)
Varga Imre versei A hintázó kislány aki voltam rákenődik a tér falára S zöld hernyóként araszol Tenyérnyi levél erdők falkája zokog utána Megnyíló időm piros fala Még benne ficánkolsz benne Lüktetsz Szertehökken ami kemény ami test volt Szín-sziporkái sötétbe tűnnek A tanyák fehér házaikkal szétrebbenve az ég aljára peregnek: úszó rovásírásjelek ragadnak bele hajamba-hajába Mert ő a fü a szél a víz áramlása Bennem is ő kering ő a vérem és kívül is ő O bennem az érzés és a kinti színes eső A fold magából időnket fölveti a napvilágra kristályokban zodiákus-ábrák rakódnak e pillanat áttetsző falára A színek egymásból egymásba égnek A sárga vörösbe és zöldbe a kékek Látom újra az arca Egy arc földtani rengései Rázkódása benne közös létünk zokogása Feléd és mégis tőled el Szivárvány Színeit ibolyát vöröset lilát kéket Pirosat sárgát súrol asszonyod hasa lába Viszem ami voltál ami most vagy Nélkülem sötét lakatlan torony A teremtés előtti űrbe meredsz föl
