Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Duba Gyula: A történelem szorításában Rácz Olivér életművéről (esszé)
Duba Gyula állapítani, hogy Rácz Olivért, mint embert, polgári jellegű emlékek, művészi szempontból bensőségesen, de a dekadens költészetre emlékeztető árnyalással foglalkoztatják. Helyenként egyes részletek azt a benyomást keltik, mintha a múlt szemléletének túlságosan átengedné magát. Bár szereti a balladás formát s a kassai múlt megjelenítésében és egyéni lírájában is hatásosan alkalmazza, számos versének álmatag befejezése van, mintha alkonyodóba forduló ég alatt csendülnének. Jó tűnődni régi dolgokon - olvassuk tőle egy helyütt. Nagyanyja emlékezteti régi Anna- bálokra, a bécsi keringők zenéjére, szobákra, ahol antik órák ütése jelzi az időt. Egy régi ház rajza tüllfüggönyöktől védett ablakával, a régi bútorzat stb. mintha a stílusok történetének egy bizonyos szakaszát ábrázoló múzeumba vezetne... a folytonos búcsúzás saját életétől, szerelmének perceitől s az ópium és kokain beszövése a rímekbe a lírának több mint fél évszázad előtti korszakát idézi... Hogy a szerzőt időnként személyes és családi emlékezések többet foglalkoztatják, mint az átélt megdöbbentő válságok és megpróbáltatások, ez lehet a lelki önfenntartás parancsa, és jól van így, de azt kívánhatjuk, hogy az utóbbiakat ne a múltba menekülés, hanem az aktív jövő felé irányuló tájékozódás feledtesse.” Megfigyelhetjük, hogy Sas bírálatában maga is hatása alá kerülve, líraian nézi és éli át s részben helyesli Rácz múltidézését, s még nyomósítja is, mondván, hogy „Rácz Olivérre a Nyugat folyóiratnak magas esztétikai kultúrát képviselő, de öncélúskodó iránya hatott.” Az ötvenhatot követő bizonytalanság és fokozódó ideológiai ellenőrzés légkörében sem a költők, sem a kritikusok helyzete nem könnyű, s ma Sas Andor bírálatáról úgy látjuk, hogy számon kéri ugyan a jövő szemléletének optimizmusát, tehát a korszak eszmei kánonát, de valahogy a múlt szépségeinek nosztalgikus tiszteletét is érzi, és megértően figyelmezteti a költőt az ellentmondásokra, amelyeket nem is lírája, hanem a kor társadalma termelt. Az elkövetkező Rácz-munkák értékelése szempontjából is lényeges elemzések ezek, mert a múltidéző szépségek vágya és a régi világ csábítóan viliózó fényei később az író alkotóerőinek fontos összetevője lesz. A hatvanas évek elején elmaradnak versei, ám megszaporodnak a fordítások, kritikusi munkássága is folytatódik: Lovicsek Béla, Fábry, Szabó Béla, Cselényi László, Dobos László műveivel foglalkozik. Szépprózát is publikál, novellisztikus írásokat, regényrészieteket. Az irodalmi kísérletezés és a kezdődő reformgondolkodás idején mintha valami „nagy dobásra” készülne! Megtudtam, hogy élsz című regényével 1963-ban következett be. Két évvel a Puffancs, Göndör és a többiek című ifjúsági regényét követve Kassán a kerületi kiadónál jelent meg. Az ifjúsági könyv azonban nemcsak időrendi értelemben, hanem tartalmi vonatkozásaiban is előzménye a társadalmi regénynek, már olyan kassai motívumokat is találunk benne, amelyek a későbbi társadalomtörténeti műben kiteljesednek. A Megtudtam, hogy élsz történelemfogalmazó és önfeltáró prózánk egyik alapműve. Ifjúsági regényében folytatja a Kassai dalokban fogalmazott patriotizmusát, városa szociológiai és múltbeli miliőjének megjelenítését, aztán a nagyregényben hitelesen művészivé avatja. Regénye nem csupán méreteiben, a vállalkozás nagyvonalúságában és az ábrázolt
