Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Duba Gyula: A történelem szorításában Rácz Olivér életművéről (esszé)
Duba Gyula A történelem szorításában (Rácz Olivér életművéről)* Magyartanárom volt a kassai ipariban, a negyedik osztályban tanított, ő vitt érettségire. Szabatosan, pontosan adott elő, átélte az anyagot, szakmai tudása mögött megalapozott ismeretek és súlyos emberi tapasztalatok álltak. Közvetlen volt, nyitott, de nem kitárulkozó, készséges, ám nem barátkozó alkat, tartása volt. Jóval később értettem meg, hogy ez a tudatos önérzet és önálló szellemiség intellektuális magabiztossága volt. Akkor már amolyan író-inas lehettem, humoros írásokkal kísérleteztem, egyik szabad témára neki írt dolgozatom későbbi paródiagyűjteményembe is bekerült. Egykettedre minősítette. Valamit érezhetett bennem, de nem akarta, hogy elbizakodjak. Akkor még nem tudtam, hogy ő maga is ír, nem adta jelét, gyermekkönyve, műfordításai nem kerültek kezembe. Pedig akkor már megjelent, 1950-ben az Öcsi csacsi kalandjai, A pórultjárt kandúr és a Mesék, a Magyar Könyvtár Kiadó jelentette meg őket, ezek voltak első könyveink. Tehát gyermekirodalommal jelentkezett. Szellemi felkészültsége és esztétikai érzéke talán nem engedte, hogy a kor ideológiai sémákkal és közhelyekkel torzított vajúdásában részt vegyen. Az irodalmat másnak hitte! S azt is tudta, hogy a jó gyermekirodalom is érték, s nemcsak az anyanyelv okán, hanem a hazai magyar írásbeliség megszületése értelmében is, mert a korszerű szöveg és kulturált stílus megalapozódását jelentette olyan területen, ahol a legfiatalabb nemzedékek először találkoznak az irodalommal. Ilyen szempontból akkori fordítói munkássága is értékes, Dobšinský és Podja- vorinská meséinek, Majerová Szirénájának a magyarításával közelítette egymáshoz a nemzeti irodalmakat, másrészt a kulturált fordítások stílusa, nyelvezete befolyásolhatta az olvasók korszerű nyelvművelését. Az ötvenes évek eleje irodalmunk tá- pászkodásának a kora, melyben éppen olyan munkák lehettek pozitív jövőjének elemei, amelyek már az „igazi” irodalom nyelvi- és formaelemeit valósították meg. A korszak mintha a készülődés ideje lenne számára. Az érettségi után, immár Pozsonyban figyelhettem fel ismét a nevére. Elméleti-kritikai írásai jelennek meg a Fáklyában és az Új Szóban. A Fáklya kassai vitadélutánját értékeli, Fábry Zoltán A gondolat igaza című könyvét pedig Ember és toll címen méltatja. De amivel a legnagyobb figyelmet kelti: bírálatokat ír fiatal hazai szerzőink műveiről. így Mács József Végnélküli gyűléséről, a Három fiatal költő verseskönyvről, Nagy Irén elbeszéléseiről, Csontos Vilmos huszonöt évéről, Petrőci Bálint Piros virágjáról, Szabó Béla, Egri Viktor és Forbáth Imre könyvéről. Kritikái zajos visszhangot váltanak ki,
