Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Az Egy cs az Egész Az utca végén megálltak.- Merre mész?- Benézek a kocsmába.- Ne igyál sokat.- Tudod, hogy nem szeretem a bort.- Édesapa?- Hallgat.- Büszkeségből.- Vagy haragból.- Nem haragszik rád. Azért nem, hogy elmentél. Ha neheztel, inkább azért, h- ogy nem szóltál előtte. Anyánknak azt mondta, még szerencse, hogy katonának, és nem csendőrnek álltái.- Csendőrnek? Soha!- Van puskád? - kérdezte a gyerek.- Van.- Lőttél is már vele?- Lőttem.- Mire?- Céltáblára.- S el is találtad?- Visszatartottam a lélegzetemet, elhúztam a ravaszt, és már közepében is volt a golyó.- Mint a lábamban a szög... Eltalálnál egy embert is? A kérdés után hirtelen megsúlyosodott a nyári est. Nem tudott mit válaszolni a gyerek kérdésére.- A céltábla olyan, mint az ellenség - mondta tétován. - Az ellenséget pedig le kell győznünk... Érezte, hogy szavai üresen, meggyőződés nélkül hangzanak, s még inkább érezte, hogy a gyerek kérdése megtelepszik az agyában, mint iszapos folyómederben a nehéz kő, s felverve a hullámokat, ismétli önmagát szüntelenül: „Eltalálnál egy embert is?...” S hajnalban, amikor Nagyné mellől felkelt, akkor is a gyerek kérdései törtek rá: „Eltalálnál egy embert is?...” S bármerre nézett a ritkuló sötétségben, mindenhol ezt látta. A megülepedett utcaporban, a bokrok mozdulatlan levelein, az égen úszó hasas felhők alatt, s a csendes házak homlokzatán. Nem tudott szabadulni. A kérdés c- sak kérdést szült. Valóban: eltalálnék-e egy embert?! A Fődásás felső útja mellett álló, sűrű ágú szederfa tetején ült a két Szegi gyerekkel, és bőven lakmároztak az érett, nagy szemű fekete szederből. A fa igen öreg lehetett már, mert a törzsébe mély üregeket vájt az idő, s némelyik olyan széles és mély volt, hogy a kölykök lába térdig-combig belefért. Ezekben az üregekben tavasszal a verebek fészkeltek, de tojásaikat csak ritkán költhették ki, mert a vékony karú gyerekek kiszedték azokat, feltörték, és tartalmukat lenyelték. Ilyenkor, szederérés idején a
