Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Gál Sándor te befelé folyó könnyeit. Amióta elment, a szobában semmi sem változott, minden egykori helyén állt, az öregek is szokott helyükön ültek, s mégis minden más lett. Valójában semmi sem hasonlított korábbi önmagára, még ha alakját, formáját meg is őrizte. Két hónap telt el azóta, hogy elment. Két hónap! Milyen semmi idő, milyen kicsinység, tyúklépésnyit ha számít az ember életében. S mégis! Eltűnt a büdös istállószag, az istállói priccs panaszos nyikorgása-nyekergése, eltűnt a villanyéi, a kapanyél, el a szántás, vetés, részes aratás inat szakasztó terhe. Mindez eltűnt egyetlen nap alatt... Nővére jött első fiával.- Hát Sándor?- Dolgozik.- Ilyenkor?- Beállt a csődörös mellé- Csődörös lett?- Az.- A kupeckodással felhagyott?- Ki vesz mostanában állatot? Senki. S el sem adnak. Jól tudod. Nincs pénz. Élni pedig kell.- Hiszen csak kérdeztem.- Édesapám minden reggel megjártatja a csődöröket. Körüllovagolja a falut...- Hoztam neked cukorkát.- Savanyút?-Azt.-Akkor jó. Mert én csak azt szeretem. A zacskó cukorral odabicegett a tűzhely mellé, és leült a sámlira. Bal lábán még mindig vastag, fehér kötés volt. A seb, amit a rozsdás szög okozott, lassan gyógyult.- Hát hogy vagy?- Már túl vagyok a kiképzésen.- Mintha híztál volna... Egy ideig még elüldögéltek a sűrűsödő homályban, azután indultak haza.- Én is veletek megyek. Begombolta a katonablúzt, felcsatolta a derékszíját.- Te miért bicegsz? Mi történt a lábaddal?- Beleugrott egy rozsdás szögbe. Minden baj utol éri. Egyszer a nyakát szegi valahol, mert mindenre felmászik. Nemrégiben az óltetőről szedtem le... A gyerek hallgatott s bicegett anyja és nagybátyja között. Nem volt kedve szólni, és nem is nagyon tudott volna, mert szájában egy nagy szem savanyú cukorka lapult, amelyet időnként a nyelvével meg-megforgatott. A rozsdás szöget persze nem felejtette el, de nem is találta olyan tragikusnak az egészet, mint az anyja. És az az óltető sem volt semmi különös. Csakhogy az anyja nem tudja miért mászott fel oda. Nem tudja, hogy a tető széle alatt most keltek ki a galambfiókák, és azokat okvetlenül látnia kellett. Fontos volt, hogy megnézze, milyenek...
