Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Az Egy és az Egész- És Erdélyt is visszavettük. Most sem válaszolt. Sarkával megnyomta a mén vékonyát, erre az felágaskodott, hogy gond volt lecsillapítani.- Hőő... hőő... - nyugtatta az állatot. Lassú szél járt, szárogatta a földet. A nehéz tél után az ősziek kezdtek színbe fordulni. Nézte az út két oldalán bevetett földeket, s látta, hogy a vetések a nagy hidegek ellenére jól átteleltek. Kocogtak a köves úton, s most már Szabó se beszélt. A lovaglásra ügyelt, mert törte az ülepét a nyereg. Őt a táj nem érdekelte. Azon járt az esze, hogy valami jóvé- rű, kemény húsú menyecskét kellene keríteni, hogy legyen kivel eltölteni az estéket vagy a hajnalokat. Hunyorgott a gondolatai mellé, és ahogy óvatosan emelte és visz- szaengedte a farát a nyeregbe, megnövekedett a férfiassága, majd kibökte a nadrágja elejét. Melege volt, hátát kiverte az izzadtság. Beértek a faluba. Az Öreg-soron kocogtak végig a község udvarára, ahol egy hosszú istállóban a község bikái, és így, a fedeztetések idején, a csődörök voltak elhelyezve. A bikáknak tágas kifutójuk is volt az istálló mellett, a mének számára pedig erős keményfa deszkából készült hágató palánk állt a csődöristálló ajtajával szemben az udvar közepén. Bikás Varga az istálló ajtajából nézte a mének körül foglalatoskodókat, s csak mikor minden a helyére került, köszönt rájuk.- Látom, megjöttek.- Meg.- Jó húsban vannak - bökött a csődörök felé, majd elröhögte magát. - Jöhetnek a kancák, van mit a farkuk alá dugni. A mindenségét, odanézz, Sandri, micsoda pöcse van ennek a középsőnek... Látszik, hogy magyar csődör... Az udvaron valaki bikás Varga nevét kiabálta.- Hé te, merre vagy?- Mi kéne?- Üdzik a tehenem. Eljöhetek vele?- Gyere csak - mondta Varga -, beugratom. Bikás Varga az istállóból kihozta a bikavezető botot, amelynek a végére egy darab lánc volt erősítve. A lánc végén lévő kapcsot beakasztotta a bika orrában függő vaskarikába, odavezette az állatot a kijárathoz és az egyik oszlophoz kötötte. A gazda a tehenet szintén a korláthoz kötötte, csak kívülről. A bika, amikor megérezte a tehén szagát, a mellső lábaival kapálni kezdte a földet, röviden, hörögve fel-felbő- dült, és hangosan fújtatott. Egy darabig hagyták, hogy az állatok így álljanak, szemben egymással - bent a bika, kint pedig a tehén. Mert az állatoknak is kell adni egy kis időt, hogy megismerjék egymást. Emberség dolga ez. Mikor aztán bikás Varga úgy látta, hogy a két állat eléggé megszerette egymás szagát, elhúzta a kijáratot elzáró fenyőgerendákat, eloldozta a bikát, és a vezetőfánál fogva odakormányozta a tehén farához.
