Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Gál Sándor vásár, alig csurrant-cseppent belőle valami mellékes. Hamar kiderült, hogy a pengő rosz- szabb, mint amilyen a cseh korona volt. Hogy a magyar világ drágább világ! És urasko- dóbb! Csupa nagyságos, méltóságos és kegyelmes úr járkál benne. S mennyi vitéz! A parasztok érezték, hogy nem fordította jó irányba az Isten a sorsukat. A cseh világ se volt jó, de az új magyar világ még olyan sincs. Fatalpú cipőket árulnak, meg olyan ruhákat, amelyek ha megáznak, megkurtulnak, mint télen a napok. A parasztember ösztöneiben érzi meg a változást, akkor is, ha jó felé halad, s akkor is, ha visszájára fordul a világ. S ilyenkor, a bizonytalanságot érezve, se nem vesz, se nem ád. Kapaszkodik ahhoz, ami az övé. Ház, porta, állatok, földek - minden legyen együtt, mert így a nehezebb időket is könnyebben átvészelik. Enni-, innivaló mindig megterem, jut is, marad is. Hát fölöslegesen ne kísértsük az Istent, mert azt a keveset is elveheti, amit eddig adott Az élet tanította őket erre, felismerni jóban-rossz- ban, hogy mi a teendő. S időben! Amikor még nem késő. Amikor még együtt lehet tartani az együvé tartozót. Amikor a falu bírája hívatta, gondolkodás nélkül ment a községházára. A bíró jó embere volt, több ízben jól elkommendálta az öreg pipás hízódisznait. Gondolta, most is valami üzletről lehet szó. Rendbe szedte magát, s elindult a kisbíró után. A bíró irodájában egy szőke fiatalember ült a pádon, lovaglónadrágban, fényesre pucolt sárga csizmában.-Adjon isten jó napot.- Neked is. Na, Sándor, ez az úr az új csődörösünk. Szabó István. Te értesz az állatokhoz, szereted is őket, ha akarsz, beállhatsz Szabó úr mellé, csődöröket gondozni.- Beállók - mondta gondolkodás nélkül.- Lovagolni tad?- Tudok.- Akkor jó. Holnap érkeznek a mének. Reggel megyünk értük az állomásra. Otthon pedig csak ennyit mondott:- Beálltam a csődörös mellé. Holnap reggel megyünk az állomásra a ménekért. Másnap korán reggel kiszekereztek a vasútállomásra. A csődörök már megérkeztek, kivezették az állatokat a vagonból, kettőt felnyergeltek, a harmadikat gyeplőszárra fogták, és elindultak hazafelé. A mének kicsit idegesek voltak a vasúton való utazástól, de hamar megnyugodtak, és szép, lassú ügetéssel haladtak a meggyfákkal szegélyezett úton a falu felé.- Jól lovagol - jegyezte meg Szabó. - Hol tanulta?- Prágában.- Cseh katona volt?-Az. Kis ideig csak a patkók kopogtak a köveken.- Elhajtottak a nyavalyás cselákokat, igaz? Szabó kérdésére nem válaszolt. Tudta, mert ott volt, hogy nem hajtotta el azokat senki. Rendben elmentek.
