Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Gál Sándor Az Egy és az Egész (2) ÉGI HARMAT Az ősz egyre csípősebb lett. Megpirosodott a fák lombja, s a rövidülő napokat hűvös, dért hozó éjszakák követték. A határon nem mozdult semmi.- Visszacsatolnak bennünket - mondta a kocsmában az egyik gazda. - Megint magyarok leszünk.- Hát eddig mik voltunk?- Magyarok. De nem hivatalosan. Határon kívüliek.- Nem lesz itt semmi - mondta dörmögve Kovács szomszéd. - Ahol ennyi katona, ágyú, meg puska van, ott nem lesz semmi. Szüretelni sem lehet tőlük.- Majd meglátjátok! Jön Horthy Miklós! Majd meglátjátok!- Jön! S milyen világot hoz?- Tőled kérdik majd, éppen! Esegettek a mondatok, csépelték az üres szalmát. A háborút járt öregek hallgattak. Egyszer már megtanulták, hogy az ő szavukra senki sem kíváncsi. Sem akkor, ha adni akarnak, ami igen ritkán esik meg, sem akkor, ha elvenni. Ami pedig elég gyakori eset. Érett a szőlő, a kései krumpli, a kukorica, nem nagyon ügyelhettek arra, ami a világban történik. Csak néhány mésszel festett felirat került a kerítések deszkáira: „Világ proletárjai, egyesüljetek!”, S hogy: „Megvédjük a köztársaságot!” Az emberek elolvasták a feliratokat, s hallgattak. Egyesülni? Kivel? Megvédeni? Mit? S hogyan? Ludak gágogtak a porban. Itt az ősz, s az ősz parancsai szabják meg a tennivalókat. A természet rendje - a termények betakarítása s a vetés. S ebbe a természet szabta rendbe sem a katonák, sem a Dunára néző ágyúk nem tudtak változást előidézni. Mert ez erősebb volt, hatalmasabb, és más szóval parancsolt. Érett a szőlő - szüretelni kellett. Érett a kukorica - le kellet tömi a csöveket. Egymást követték a rövid napok és a hosszú esték. Munka, hallgatás, munka, várakozás. Hogy jön-e levél? Hogy mit írnak azok, akik a mozgósításkor bevonultak. Egészségesek-e? S a levelekre íródtak a válaszok. Itthon rendben volnánk, egészségben. Csak a gyerek köhög, meg a kisebbik malac. A szőlő is érik, szüretelni vasárnap fogunk, hazajöhetnél, ha engednének... Vágjuk a kórót, de már szántani is kéne a búza alá, mert jövőre... S egyszer csak megmozdult a katonaság. Megmozdult a föld, és valami különös izgalom remegett a levegőben. November első napja kimozdította a világnak ezt
