Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Gál Sándor: Az Egy és az Egész (2) Égi harmat (elbeszélés)
Az Egy és az Egész a sarkát a helyéből. Szép, tiszta ősz volt, s mégis elnéptelenedett a határ. Az emberek még a borospincékhez is csak éppen kiszaladtak, megnézni, mi van a borral, forr-é? Elvégezték a legfontosabb teendőket a bor körül, megtöltötték a demizsont, akinek még volt öreg bora, azzal, akié már elfogyott, murcival, s még egy uzsonnázásnyi időre sem maradtak kint a hegyen, ami pedig csak nagy bajok esetén fordult elő néha-né- ha. Vitte hazafelé mindannyiukat a világban lévő változások eleven remegése, közeli izgalma és - félelme. Már a kocsmába sem jártak el esténként. Behúzódtak otthonaikba, ahogy a sötétség ráborult a házak fedelére. Az egyik délután pedig, ahogy jött, úgy el is vonult a cseh hadsereg S ekkor, mint a tűz a száraz gyepen, végigfutott a hír a falun: jönnek a magyarok! A falu apraja-nagyja kitódult az utcákra, és mindenki mondta a magáét, mindenki közölni akart valamit, de senki sem figyelt a másikra. A következő nap reggelén a Dunára vezető jegenyékkel szegélyezett úton megjelentek a magyar hadsereg egységei. 1938. november kilencedike volt.- Hallottad, hogy András beállt csendőrnek?- Hallottam.- Meg Bemát is, a kövecsesi...- Beszélik. Meg én is megyek.- Csendőrnek?- Nem. Katonának.- Jól meggondoltad?- Jól. Már régen elmentem volna, de mindig közbejött valami. A tűz, meg...- Nagyné is, igaz?- A vérem szívta... Tőle ugyan bármikor...- Jó, elhiszem.- Hinned kell. És hallgatnod. Ha bevettek, majd apáméknak megírom. Te ne tudj róla, ha kérdik, mert rád is megharagudnának. Azt pedig nem akarom, hogy miattam...- Féltelek, hallod? Hogy elmész, azt értem, de miért állsz katonának? Más utat is kereshetnél...- Lehet, de előbb-utóbb úgyis behívnak. Akkor már inkább magam megyek, így az időm is telik, meg fizetést is kapok. Olvastam. A szüle?- Megvan.- És az urad? Régen láttam.- Járja a falut, de nincs eladó jószág, és vevő sem igen akad. Nincs pénzük az embereknek. Mikor hazaindultak az öregektől, már sötét volt, és erősen fagyott. A felhőtlen égen tisztán fénylettek a csillagok, s a Hold fél karéja köré kerek udvart növesztett a távolság ködből, párákból... Az asszony az egyik kezében a tejeskannát tartotta, má-
