Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Csoóri Sándor versei (Minden morzsaszemért, Sáros a szívünk, Háttal állok)
Csoóri Sándor vervőfélybotokkal, nagy ágyútüzben, hogy Szabadkára minden szivárvány visszatérjen, minden szivárvány, amelyet ismerünk. Háttal állok Háttal állok már minden ragyogásnak, minden mosolynak, minden bűnnek. Legbelül csupa múlt vagyok. A sértődékeny evangélisták lehettek ilyen elvadultak, akik már a Holdnak is megüzenték: fényeskedhetsz, barátunk, de már csak nélkülünk! Honnan sodródhat felém ez a sebzett fölény? Honnan és miért? Talán, mert szemem láttára öltek embert s lőttek fejbe megsérült lovakat? És fülem hallatára esküdött meg jó néhány lángész, hogy az esőcsepp is háborog akár a tenger. Ettől lettem hát ilyen sorsos ember; átlátszó, mint egy ablak, átlátszó, mint egy apáca, s ettől kongattam meg hangosan még a tulipánokat is... tanuljatok meg végre föltámadni, hisz a világ minden gótikus tornya a tiétek. Nektek azonban csak egy illatos szivar kellett egy még illatosabb háború, hogy ne fakuljon meg ez az élet!
