Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Tóth László versei (Kisded értekezés Adámról, avagy A Kiűzetés valódi története, Kisded értekezés a múlt századi kis költőkről)
Tóth László versei Kisded értekezés Ádámról, avagy A Kiűzetés valódi története Ádám elhatározta egyszer: író lesz. Hogy semmi más nem lehet, csak író. Egyszer csak érezte, milyen kényszerítő erővel tör fel belőle az írás vágya. A mondanivaló, úgymond, a mondanivaló nem tud hallgatni benne többé. S egyszeriben szent révület suhant át az arcán - Legjobb, ha mindjárt a főmüvével kezdi. A főmű az olyan, amilyet csak egyszer, s amivel úgy istenigazából beletrafál, amivel csak úgy bele az ember. Miként az Úr is. Vele, meg az egész teremtéssel. Hiszen az Úr is önmagában senki s semmi maradt volna, ha nincs a Teremtés ideája, s ha nincs a teremtett világ, melyben elhelyezheti magát. Mondhatni hát, az Úr magát teremtette meg a teremtéssel, s szelíd állatkái meg Ádám csak az asszisztenciát képezte mindehhez. Miként tehát az Urat a világ, akként fogja másodszor is megteremteni Ádámot a főműve. Jó, jó, de mi lehetne az? töprenkedett magában, valahányszor a Tudás Fájának tövében múlatta az időt, amely persze akkor még nem volt feltalálva. Mert az idő, ugye, az elmúlás mérőeszköze, és ha nincs múlás, nincs mit mérni se. S így csendes meg lázas esték sora után mintegy isteni megvilágosodásként csapott bele a gondolat: Megvan! Igen, megvan. Megvan a főmű!
