Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - Tóth László versei (Kisded értekezés Adámról, avagy A Kiűzetés valódi története, Kisded értekezés a múlt századi kis költőkről)
Tóth László versei S szent révülettel feltette magában, hogy ő majd megírja, hogy ő majd megírja a telefonkönyvet! Ebben benne lesz majd minden, mi irányt s távlatot adhat a világnak, s mindenki — ezer meg ezer pompás nevekbe kódolt karakter. Már neki is állt volna tüstént, amikor rájött: mindez pompás - egy a hiba csak. A telefon. Hiszen a telefon még nincsen feltalálva! A Paradicsomkertben is kettecskén éldegél egyelőre Évával, hol van még Bell s hol Puskás, és hol vannak, kik miatt a történeti fejlődés adott fokán szükségszerűen feltalálják majd talányos szerkentyűjüket. De Ádám naiv volt még, s egyáltalán nem tudta, hogy mennek ezek a dolgok, s egyáltalán a dolgok hogy mennek majd. Mert csak ezzel az angyali naivitásával magyarázható, hogy egy szép napon azzal állt az Úr elé, képletesen persze, mert mint tudjuk, akárhol volt, mindig a szeme előtt volt, hogy telefont szeretne. Az Úr először nem akart hinni a fülének, s arra gondolt, szegény báránykájánál egyszerűen nincsenek otthon. Ám amikor az makacsul ismételgette mondókáját egyre, rájött, hogy egyszerűen csak megtévelyedett. Éva is megrettent kissé, hogy ezentúl élete párja naphosszat csak telefonálgatni fog, esetleg nála is beéri a puszta telefonálással. Az Úr azonban felháborodott teremtettje teremtői ambícióin, s tüstént hívatta Gábrielt,
