Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - NAPJAINK - Pomogáts Béla: Civil társadalom és politikai kultúra Magyarországon (előadás)
Civil társadalom es politikai kultúra Magyarországon rencse, mondhatnám, kegyelmi ajándék kellett ahhoz, hogy a nemrégiben lezajlott európai parlamenti választásokon végül is négy magyar képviselő lehetett a magas brüsszeli testület tagja. Mindenesetre az erdélyi magyar politikai közösség (részben magyarországi példák és biztatások nyomán történt) végzetes kettészakításának könnyen lehetett volna az a következménye, hogy egyetlen magyar képviselő sem kerül az európai honatyák közé, és ez a veszedelem továbbra is fenyeget a soron következő romániai parlamenti választások alkalmával. A mostanában eluralkodó választási retorika arra utal, hogy az erdélyi magyar összefogás eszméje jelenleg távolabb áll a megvalósulástól, mint korábban bármikor. Talán elmondható, hogy a román államfő sikeresen dolgozott az ottani magyar politikai közösség kettészakítá- sán, és ezt a manipulációs tevékenységét nyilván a jövőben sem adja fel. 6. A politikai élet bipoláris rendszerének kialakulása eredményezte, hogy a magyar (és a határokon túli magyar) közéletben és kultúrában minden korábbi várakozással szemben rendkívüli mértékben megerősödtek a szélsőséges politikai erők pozíciói - egyelőre a szélsőjobboldalon, minthogy a magyar baloldal teljesen szétesőben van, az úgynevezett baloldali politikai tényezők sem szívesen képviselik a hagyományos baloldali politikai értékeket, ezeknek jelenleg nincsen képviselete, és általánosságban is a baloldal fogalma elveszítette valódi jelentését és hitelességét, így azután baloldali lobogókkal legfeljebb a politikai mező szélső bal szélén fellépő pártocskák tesznek kísérletet. Ezeknek azonban - a Kádár-féle rendszer bűnei és hitelvesztése következtében - szerencsére nincsenek tényleges lehetőségeik. Viszont mindinkább teret nyertek az egykori hazai szélsőjobboldal ideológiai és mozgalmi örökösei és ezeknek félkatonai szervezetei, amelyek mára öntudatosan masíroznak, gondolom, valamiféle, a vágyálmokban körvonalazódó hatalomátvétel felé. Ebben a tekintetben voltak félelemkeltőek és kiábrándítóak a magyarországi szélsőjobboldal félkatonai szervezeteinek egyenruhás, Árpád-sávos felvonulásai és tüntetései. Magam igen veszedelmesnek tartom, hogy tulajdonképpen jó szándékú és a magyarság jövőjéért aggódó fiatalok olyan lobogók alatt, olyan jelszavak mellett keresik helyüket, amelyek különben az ország idősebb nemzedékeit egy kifejezetten magyarságellenes, nemzetvesztő politikai kurzusra emlékeztetik. Mindez, más elszomorító példákkal együtt arra utal, hogy Magyarországon súlyos válságban van az iskolai történelemoktatás. 7. Végül: számot kell vetni annak következményeivel, hogy az ország igen kis része hihetetlenül meggazdagodott, igen nagy része pedig hihetetlenül elszegényedett. Annak idején (különben a későbbiekben helyét a szélsőjobboldalon kereső Oláh György egy híressé vált metaforája nyomán) „hárommillió koldus” Magyarországáról beszéltek, és az ezzel járó társadalomkritika kifejezésre talált a szociáldemokrácia, a polgári liberalizmus és a népi irodalom táborában is. Mára ismét létrejött ez a hárommilliós (vagy nagyobb) szegénység: a kiszolgáltatott, teljességgel reménytelen és jövőkép nélküli embersokaság, amely egyszerűen képtelen integrálódni a polgári társadalomba, és csupán azért nem veszélyezteti igazán ennek a tár
