Irodalmi Szemle, 2008
2008/6 - NAPJAINK - Pomogáts Béla: Civil társadalom és politikai kultúra Magyarországon (előadás)
NAPJAINK POMOGÁTS BÉLA Civil társadalom és politikai kultúra MagyarországonAki rendszeresen olvassa a magyarországi újságokat, könnyen arra a véleményre juthat, hogy magyar földön valójában nincs vagy csak töredékesen és kezdetleges módon létezik a „civil társadalom”, legalábbis annak a hagyománynak az értelmében, amely szerint ezt a fogalmat a kurrens nyugat-európai politológiai és szociológiai iskolák meghatározzák. Egyetlen példát (ha tetszik, forrásmunkát) idézek fel. Ez a Dávid Miller által 1991-ben Oxfordban közreadott és 1995-ben Budapesten magyar fordításban is megjelentetett Politikai filozófiák enciklopédiája című kézikönyv, amely széles körű tudományos konszenzus nyomán a következő módon határozza meg a „civil társadalom” fogalmát: „az államtól különvált társadalmi és gazdasági berendezkedések, törvények, intézmények”. Majd a részletesebb elemzés során a fogalom történetére is kitér, először Cicero, majd Locke és Ferguson államtana nyomán, ezek szerint a „civil társadalom” fogalma „nemcsak az egyes államokra utalt, hanem a kellően fejlett, tehát városokat magában foglaló, saját jogi kódexszel (ius civile) bíró politikai közösségek általános életviszonyaira is, melyekhez hozzáértették a civilizáltságot és urbanitást (a barbárok és a preurbánus kultúrák nem számítottak civil társadalomnak), a polgári társas viszonyt - vagyis hogy az élet a polgári joghoz igazodjon és igazíttassék -, valamint a »civil élet« és a »kereskedelmi mesterségek« kifinomultságait.” Ez a meghatározás tulajdonképpen a skót származású Adam Ferguson (1723-1816) véleményére épül, aki Tanulmány a polgári társadalom történetéről („Essay on the History of Civil Society”) című 1767-ben közreadott munkájában az őskortól a civilizáció kibontakozásáig követte nyomon a „civil társadalomra” utaló eszmék és intézmények történetét. Ettől kezdve a „civil társadalom” (számos szerzőnél a polgári társadalom) fogalma a modernkori tapasztalatok és törekvések egyik kulcsfogalmává vált, minden esetben elkülönülve az államszervezettől és az ezt meghatározó politikai társadalomtól. Mi több, a „civil társadalom” kifejlődése és megerősödése, szabadsága és érvényesülése a polgári életforma kritériuma és fokmérője lett, és a „civil társadalom” elégtelen működése, a visszaszorítására irányuló törekvések minden esetben azt jelezték, hogy az európai mintájú polgárosodás kialakulásában komoly zökkenők következtek be.
