Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Varga Imre versei (Egy diáklány levele, A placentacsoport-ból, Szerelmi végrendelet, Viviane elhagyja Merlint)
Varga Imre versei akiben másik, a nem nincsen. A Krúdy-hagyatékból. A placentacsoportból Kicsit szoros, szorítós anya voltál (de szeretőnek már jóval tágabb), erősen bal vállamba markoltál; s mivel itt minden jel, kép: a vágat két levél közötti rés az asztalon. S a délövi virág bibéjén a fény - ez a gyönyör-illat és izgalom. Éles a szó, lüktet, ahogy a fém, mikor a fogók szorították a fejem - lihegtél a születésemért, velem. És feszes testtel fölém hajoltál. A kutacsomon kis híján kiszálltam; mert még kéken odafent vibráltam, miközben testedből megint kitoltál. Szerelmi végrendelet Ginának, újraírva Mert nem veszhet, nem, semmi itt el. Minden ismétlés, változás. Mi jó, teljes, megtartja Isten, S emlékezet, utánnyomás. Mindennek, amit itt szerettünk, Ereje, fénye fönnmarad. S minden mit önzetlenül tettünk, A mi időnkön túlra hat. Ám körötted e földi limlom Irigyed, mert adósa vagy.
