Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Tamáska Péter: Cselédlépcsők sötét titkai a kisebbségi oktatásügyben (Popély Gyula trilógiája a felvidéki iskolafogyatkozásról)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE met kisdiákkal. Hármat mindjárt csehszlováknak minősítettek. A gyors csehszlová- kosítást keveslendő egy Weiss nevű buzgó tanügyőr jelentésében mégis felháborodottan írta, hogy újabb kemény fellépés szükségeltetik, mert „a magyarok csak ebből értenek”. Az aránynak - így Weiss — végleg a csehszlovakizmus javára kell eldőlnie: felháborító, hogy még mindig négy magyar elemi iskola van három csehszlovák ellenében. Weiss győzelemre játszott. Az ember a ma Prágában újra élővé varázsolt Masaryk-kultusz igézetében alig hisz a tényeknek. Ki gondolná, hogy a Hradzsin nyugatias szellemű urai milyen nehezen tűrték a jogállapot fegyelmét! Pedig a pozsonyi zsupán-kormánybiztos Sámuel Zochnak azért kellett távoznia posztjáról, mert szembe mert szállni a szlovákiai teljhatalmú minisztérium vezetőjével, Šrobárral is - Štefánek és a Weiss- félék „tartó emberével” - iskola- és nyelvhasználati ügyekben. Pozsony városa - amely szívesebben csatlakozott volna akár Magyarországhoz, akár Német-Ausztri- ához - Langer Alajos vezérletével egész delegációt küldött Masarykhoz, kérve a magyar és német iskolák védelmét, azonban mint Popély könyvében olvashatjuk, a filozófus és humanista elnök csak kusza megjegyzésekkel reflektált, s tenni semmit sem tett. A valóságot az evangélikus líceum igazgatjójának számadásából olvashatjuk ki: Hirschmann Nándor szerint az akkor 314 éves intézetnek 1919 volt a legnehezebb esztendeje. (A cseh légionáriusok hatalmi gőgjét látva az igazgató úr arra célozhatott, hogy 300 évvel előtte indult be a habsburgiánus ellenreformáció népet próbáló, kegyetlen százada, ám akkor több volt - a fegyverek ellenére is - a túlélési esély.) Kassa, az egykori Felső-Magyarország fővárosának magyartalanítását szolgálta a premontrei főgimnázium - amelynek 731 tanulójából 654 volt a magyar-, a királyi állami főreáliskola és a leányközépiskola csehszlovák állami tulajdonba vétele. A volt piaristáknál Karol Murgaš - eredeti nevén Hegedűs Károly - lett az igazgató. Nincs szebb, mint amikor egy katolikus tanközösség tanára felfedezi a vallásellenesség és az asszimiláció hasznát a szlávosodásra ítélt magyar iskolaváros közéletében. Vagy ahogy Štefánek mondta, „Nem fogjuk tűrni, hogy a szlovák gyerekek esetleg magyar nyelvű oktatást nyerjenek.” Nemcsak Murgaš, hanem Ján Šimeček nevét is érdemes megjegyeznünk: őt a magyar időkben Gara Jánosnak hívták. Most ő vezérelte Kassán az iskolák csehszlovákosítását, de ahogy a város prágai országgyűlési képviselője, Körmcndy-Ékes Lajos megjegyezte róla, a monarchikus időkben „sem én, sem más nem tudta róla, hogy szlovák”. (Švejk Lukáš főhadnagya jut az ember eszébe Šimeček úrról: Én is cseh vagyok, de nem kell tudnotok róla.) Eperjesen az új éra átveszi a Királyi Katolikus Főgimnáziumot - a tanulók négyötöde magyar -, s a magyargyűlölő eposzköltőről, aki szerint a szlávok lányosán szűzies, törékeny államalakulatát a magyarok kardja zúzza szét, Šafárik Reál- gimnáziumra kereszteli át. 1926 júniusára - szögezi le a szerző - visszafordíthatatlanul véget ér a magyar középiskolai oktatás Eperjesen. A prágai-pozsonyi hatalom frontális rohamot intéz a magyar gimnáziumok ellen: Nagyszombat, Selmecbánya,
