Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK - Ardamica Zorán: Irodalomtanítás a harmadik évezredben (tanulmány)
Tények és kérdőjelek A SZLOVÁKIAI MAGYAR OKTATÁSÜGYBEN ARDAMICA ZORÁN Irodalomtanítás a harmadik évezredben Alábbi írásom nem könyvkritika. Csupán az történt, hogy egy könyv megjelenése adja apropóját, ezért óhatatlanul kitér a kötetre. A corpus delicti jelen esetben egy hatalmas, értékteremtő, bizonyos szempontból összegező jellegű vállalkozás, egy kiváló tanulmánygyűjtemény, a kissé patetikus és kissé magabiztos címet viselő Irodalomtanítás a harmadik évezredben (Budapest, 2006, Krónika Nova Kiadó). Személy szerint azt hiszem, minimum egy kérdőjelet megérdemelt volna a cím, több okból is. A harmadik évezrednek elhanyagolható ideje telt el. Gyakorlatilag szinte minden irodalomtanításról (és harmadik évezredről) szóló tudásunk a második évezred nagyjából második feléből való. Kulturális antropológiai, történeti, társadalmi, politikai, gazdasági stb. értelemben azt sem tudjuk biztosan, vajon a harmadik évezred nem a huszadik század második felében kezdődött-e el, illetve, elkezdődött-e már. A távlatok meghatározásánál tehát óvatosabb lennék. Az irodalomtanítással kapcsolatban az a szembeötlő, hogy a közel ezeroldalas kötet tanulmányainak csupán első tizenöt-húsz százaléka foglalkozik közvetlenül a témával, illetve annak elméleti és módszertani kérdéseivel (Az irodalomtanítás elméleti pozíciói, Horizontok az irodalomtanításban). Már az első rész harmadik (Műfaj, stílus, motívum címet viselő) tanulmányciklusa sem teljes egészében célozza meg közvetlenül az irodalompedagógiát. Természetesen nem állítható, hogy a tanulmányok nem lennének beköthetők a kontextusba, hiszen a szerkesztő, Fűzfa Balázs és a szerkesztőbizottság olyan időszerű témákkal foglalkozó, illetve időszerű metódusokkal operáló tanulmányokat válogatott a könyvbe, amelyek mindenképpen, mégha többjük közvetve is, de az irodalomnak és irodalomtudománynak, s ezért az irodalom- tanításnak is aktuális pozícióit, kérdéseit, látásmódjait, világirodalmi kontextusát, valamint interdiszciplinális és művészeti ágak közötti viszonyrendszerét problematizálják. Olyan válogatott, zömmel egyetemi oktatókból és neves irodalomtudósokból, kutatókból, kritikusokból álló szerzőgárda tanulmányai szerepelnek a könyvben, amelyikről bízvást állíthatjuk, hogy a magyar irodalom- és nyelvtudomány, valamint a pedagógia - természetesen nem teljes - elitje (a felsorolástól terjedelmi okok miatt eltekintek). TÉNYEK ÉS KÉRDŐJELEK
