Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Milan Rúfus: A kis húga (vers) (Pereszlényi Sándor fordítása)
Milan Rúfus Éjjel, nappal zeng bűvölő hangja, akár álom, vagy munka takarja. Amennyivel nagyobb a szeretet, kimondani annyival nehezebb. A szeretet belül a lelkűnkben egyedül van, szégyenkezve tör fel. Csak a dal, a simogató ének kölcsönöz új varázst köntösének. A magasban, az égbolt sarkában, a hegyek ormán, ahol a szél vára magaslik, a kis húga magában, kínzó félelmében reszketve várja, hogy emberszag után kutat a szél a kunyhóban, és csámcsog epekedve, és majd bántalmazza, attól fél. De szeretete nagyobb mint félelme. Nem magát félti, jobban fél attól, hogy a szél sem tudja terhét oldani. Hollókká varázsolt bátyjairól nem tud majd neki egy szót sem mondani. Mitévő legyen, és hová, szegény? Ki mutatja meg, merre vigyen útja, ha nem a szél, amely játszva elér és ellát a legtávolabbik zugba, ahová szárnyán a sors sodorja? Megremegett az ajtócsikorgásra. A teknőben, hová a szél anyja bújtatta, várva éhező fiára. A kis húga
