Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Hogya György versei (Úgy sem, Mindent, Vég, Koldulás, Combjai között, Mikor mi, Közhely, Kocsmában, Minden feltétel, Jósnő, Ma, Hiábavaló, Titok, Esélytelenül, Választás, Óvatosan, Mint isten, Az időről, Eső előtt, Bosszú, Méltóság, Impotencia, Kérdés)
Hogy;. György versei BOSSZÚ A vasárnap délutáni napsütésben Kitakarítom a szobámat. Ám a nő illatától nem tudok szabadulni. A fésűmben maradt hajszálait Lehúzom a vécén. MÉLTÓSÁG Mikor összekötött kézzel a vesztőhelyre vitték, S utolsó szerelmes éjszakájára gondolt, Leszarta egy madár. Nem törődött a csőcselék röhögésével, Mégcsak a madarat sem kárhoztatta. Azt sajnálta, hogy a szaros életét Nem fejezheti be méltósággal. Ekkor egy nő énekelni kezdett, S a Greves téren mindenki elhallgatott. IMPOTENCIA A Nő meztelenül állva előtted Eltakarja a mellét és a nemi szervét. Lelke a csontjaira fagy, S a szikrázó jégkristályokban Ott csillog a férfi Örök tökéletlensége. KÉRDÉS- Jól áll rajtam ez a ruha? - kérdi a nő. Húzhatnám az időt azzal, hogy megkérem, forduljon meg a tengelye körül, de nem megyek be a kérdés zsákutcájába. A helyzet elviselhetetlenségét a kteisz (női szemérem) illata oldja fel.
