Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - OZSVALD ÁRPÁD EMLÉKÉRE - Fónod Zoltán: Szülőfaluja őrzi Ozsvald Árpád emlékét - Duba Gyula: Ozsvald Árpád hazatér (ünnepi beszéd)
Ozsvald Árpád emlékére r Szülőfaluja őrzi Ozsvald Árpád emlékét Nemesorosziban már nem áll a szülői ház, de április 2-ától egy emlékszoba jelzi, hogy Palócországban, ebben a Garam menti kisközségben látta meg a napvilágot Ozsvald Árpád, a felvidéki magyar irodalom halk szavú és rangos költője. Verseit nemcsak a táj vagy a gyermekkori élmények ihlették, hanem a mindennapok gyötrelmei, a szegénysors keserve, a megszenvedett háborús élmények, viszontagságok meg a mindennapi történések és a múló idő kérlelhetetlenségei is. Munkássága nemzetiségi életünkhöz épp oly erős szálakkal kötődik, mint az emberiség gondjaihoz. Az emlékszoba a kultúrházat is befogadó Kazy-kastély egyik apró termében kapott helyet, ebben a Lévától mintegy húsz kilométerre fekvő, hatszáz lélekszámú faluban. Az ünnepségen, melyet Pavol Páchnik polgármester nyitott meg, megtudhatták a résztvevők azt is, hogy az emlékszoba megálmodója Taliga Árpád zselizi nyugdíjas pedagógus volt. Az emléktábla - melyet Gregus Milán kőfaragó készített- „A vadvizek tiszta álmát őrzöm én!” idézettel őrzi a költő emlékét. Megörökítve azt is, hogy a kezdeményezést a helyi önkormányzat, a Szlovákiai Magyar írók Társasága, a Szülőföld Alap és a Csemadok Országos Tanácsa támogatta. A hangulatos ünnepségen az ünnepi beszédet földije és sorstársa, Duba Gyula, József Attila-díjas író tartotta. Az ünnepségen részt vett a költő lánya Ozsvald Zsuzsa is. F. Z. r Ozsvald Árpád hazatér (Duba Gyula ünnepi beszéde) Számos hazai magyar író úgy ment el egykor a falujából, ahogy Ozsvald Árpád Nemesorosziból, szűk és huzatos lett körülöttük a tér és csábította őket a nagyvilág. Ő Csurgóig ért és a soproni Erdészeti Főiskolán maradt volna, de már nem mehetett vissza Magyarországra, új valósága és életének színtere a fővárosunk, Pozsony lett. Nehéz volt a háború utáni tragikus években, szökni kellett, átgázolni az Ipolyon, lesni a fináncok és határőrök járását, de a csurgói érettségi megérte. Pozsonyba valamivel könnyebb volt az út. 1954 őszén találkoztunk először a fővárosban, néztük egymást és ismerkedtünk. Te gyarmati vagy, én meg oroszi... - mondta akkor, Fegyverneken tanítottam és futballoztam is Gyarmaton! Akkor én már nem voltam otthon, véltem... Földik tehát, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ép
