Irodalmi Szemle, 2008
2008/5 - Alabán Ferenc: A valóság generációs emlékezete (tanulmány)
A valóság generációs emlékezete sá vált a „történet”. Nyilatkozataikból is egyértelművé válik, hogy például Esterházy Péter, vagy éppen a szlovákiai magyar Grendel Lajos és mások prózájában a „sztori”, a „mese” (tehát a tartalmi rész) alapvető és meghatározó fontosságúvá válik. Ebben az értelemben „realista” alkotókról beszélhetünk, bár nyilvánvalóan nem a fogalom történelmi, két világháború közti értelmezésének megfelelően. SAJÁT IDENTITÁSÉT KÖZÖSSÉG Itt és most nincs szándékunkban felsorolni azokat a véleményeket, indokolt és kevésbé indokolt eszmefuttatásokat, amelyek a szlovákiai magyar irodalom létének megkérdőjelezésével foglalkoznak. Csupán jelezzük, hogy voltak köztük olyanok is, akik ab ovo „hiábavaló” kérdésfeltevésnek, provokációnak minősítették az egész ügyet. A gyakran sarkított véleményt nyilvánító Cselényi László idevonatkozó végső következtetését idézem, aki egyik írásában „szubjektív mérleg”-et készített a csehszlovákiai magyar írásbeliség negyven évéről: „...arra sincs szükség, hogy újra meg újra feltegyük (ki tudja ki és mi által sugalmazva) a hiábavaló kérdést, hogy van-e egyáltalán csehszlovákiai magyar irodalom?”4 A probléma ilyen felvetésére azért kerülhetett sor, mivel a szlovákiai magyar irodalom által felmutatott eredmények akkor sem hagytak kétséget afelől, hogy meg lehessen kérdőjelezni azokat. Hozzátesszük, olyan kisebbségi közösség irodalmáról és kultúrájáról van szó, amely a létrejöttétől számított eddig eltelt nyolcvan év alatt kényszerközösségből saját identitással bíró közösséggé alakult át, amihez nyilvánvalóan a közösen átélt élmények sokasága kellett. Ez a kisebbségi sors és élmények szolgáltak feldolgozás témájául és tárgyául a szlovákiai magyar irodalom számára, hogy művészi formában jelenítse meg azokat. A szlovákiai magyarság saját identitásának tényét történészek és szociológusok szaktanulmányai és felmérései is kellőképpen igazolják. Ennek alapján, akik e kisebbségi közösség tagjaként tagadják, vagy kétségbevonják e közösség irodalmát és kultúráját, saját identitásukat is megkérdőjelezik, s nem vállalják a saját helyzetükkel való szembesülést. Általában, és ebben az esetben is, csupán a kérdések megfogalmazása nem elégséges, mivel nem motivál válaszadásra, inkább további kérdéseket és indokolatlan reakciókat vált ki. A SZELLEMI FORMÁCIÓK KAPCSOLATA Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a kisebbségi magyarok sajátos munkát végezhetnek/végeznek a szellemi javak és kultúra csereforgalmában. Ez a lehetőség figyelhető meg abban az esetben is, ha mostanság nem szokás gyakran emlegetni ezt a tényt. A kisebbségi magyar alkotók eredeti művei új tapasztalást és új érzékenységet is továbbítanak a világ felé, mivel bennük és általuk meghonosodhatnak olyan formák, irányok és áramlatok, amelyek összeötvözik a magyar tradíciót a szomszéd népek irodalmának egyediségével. S bizonyára nem kell külön hangsú
