Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
Vígh Károly Szinte hihetetlenül hangzik, hogy a Habsburg Birodalom parlamentjének egyik képviselője a hatóságok tudtával utazgat az európai államokban, szövi a szálakat az ellenséges diplomáciával a Monarchia feloszlatásáról, és a korabeli osztrák kémszolgálat és elhárítás erről mit sem tudott! Masaryk emlékirata - amely alapját képezte a Csehszlovákia létrehozásáért folytatott harcnak - koncepciójában egyesítette az államjogi, a történelmi és a természetjogi elveket, vagyis nem tartotta magát a Cseh Királyság történelmi határaihoz. A „természetjog” alapján Észak-Magyarországot - Szlovákiát - is hozzá kívánta csatolni az új államalakulathoz. A cseh emigráció későbbi tervei is ragaszkodtak az ún. Szlovákia Csehországhoz csatolásához, és a háború végén - Masaryk amerikai tárgyalásainak eredményeképpen - bejelentették igényeiket Kárpátaljára is. A négy háborús évet Masaryk - különböző anyagi források (főleg amerikai csehek és szlovákok adakozásai, előadás-honoráriumok stb.) felhasználásával - Európa, Ázsia, Amerika egyes városaiban élte végig. 1914 decemberétől 1915 januárjáig Rómában, utána szeptemberig Genfben, 1915 szeptembere és 1917 májusa között Párizsban és Londonban, majd 1917 májusa és 1918. április 1-je között Péterváron, Moszkvában, Kijevben és Vladivosztokban tartózkodott. Az amerikai fővárosból 1918 decemberében érkezett haza, tehát már a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után. A cseh államférfi ezt a hatalmas és fárasztó útiprogramját - amely tele volt izgalmas tárgyalásokkal, fontos diplomáciai-politikai megbeszélésekkel, propaganda-előadásokkal - 64 és 68 éves korában bonyolítottak le. Legközelebbi munkatársa Beneš lett, aki fiatalos hévvel és rendkívüli szívóssággal vetette bele magát a munkába. A szervezéstől a konspirációig nem ismert fáradtságot és nem válogatott az eszközökben sem. Párizs jutott Benešnek, ahol a triumvirátus harmadik tagjával, a szlovák Milan Rastislav Štefánikkal dolgozott együtt. Masarykék fáradhatatlan tevékenységének kellő nyomatékot adott a főleg cseh hadifoglyokból szervezett, a háború végén mintegy 90 ezer főre becsülhető oroszországi légió, amelynek az orosz forradalom elleni, ellenforradalmi fellépését az antanthatalmak örömmel üdvözölték. Ez a légió 1917. március 20-án kikiáltotta az önálló Csehszlovákiát és a párizsi Cseh Nemzeti Tanácsot fogadta el ideiglenes kormánynak. Masaryk - akit politikai híre még a világháború előtt megelőzött a nyugati országokban - az antanthatalmak vezető államférfiait sok fontos kérdésben képes volt befolyásolni. Jászi Oszkár - akinek nézetei a kis nemzetek problémáinak megoldásáról sok tekintetben eltértek Masarykétól - hitelt érdemlően állapította meg, hogy „Wilson elnök politikájára, ezen politika irányelveire, sőt részleteire talán senkinek nem volt akkora befolyása, mint Masaryk elnöknek.” (Jászi Oszkár: Masaryk elnök tanításai. Masaryk G. T. élete, működése és hatása. Bratislava, 1930, 76.1.) Az első világháborúban kialakított koncepcióját a legkiérleltebben és a legátfo- góbban „Az új Európa” c. írásában fejtette ki. (Nová Európa. Stanovisko slovanské. Praha, 1920.) írásának egy része először az oroszországi Československý délníkben jelent meg folytatásokban 1918. április 16-tól, majd 1918 októberében angol és francia nyelvű kiadvány készült belőle. Okfejtésének egyik vezérfonala, hogy igazolja a kisállamok létjogosultságát, illetve új kisállamok megalakításának szükségességét. Úgy vé
