Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
T. G. Masaryk és a magyarok lekedett, hogy a kis nemzetekre a főveszélyt a német imperializmus, a pángermanizmus jelenti. Míg Közép- és Kelet-Európában e kis nemzeteknek az Osztrák-Magyar Monarchia és az európai Törökország áll útjukban, amelyek befolyásolható szövetségesei Németországnak. Ezért kell e soknemzetiségű államokat felszámolni. Véleménye szerint a nemzeti államok kialakításánál relatív igazságosságra kell törekedni, ami annak az elvnek az érvényesítését jelenti, hogy minél kevesebb legyen a kisebbség létszáma, de ugyanakkor biztosítani kell számukra a polgári (ma úgy mondhatnánk: emberi, V. K.) jogokat. Figyelemre méltó Masaryknak az az elgondolása, hogy a határok megállapítása egyes esetekben csak ideiglenes és átmeneti rendszabály lesz. Ha a népek „megnyugodtak”, akkor majd izgalom nélkül és objektív megfontolások alapján lehet megvalósítani a néprajzi és kisebbségi határok kiigazítását. Szerinte egyébként az új Európában olyan szabad kisebbségek lesznek, amelyek nagy szerepet fognak játszani Európa megszervezésében s feladatuk lesz az „igazi nemzetköziség” kifejlődését szorgalmazni. Masaryk új Európája ellene volt a kisebbségi kérdés áttelepítés útján történő megoldásának. A legközvetlenebb munkatársa, Benes viszont egy negyedszázad múltán - mint ismeretes - éppen ellenkezőleg járt el, amikor nemcsak a német kisebbség millióit telepítette ki az országból, hanem így szerette volna megoldani a magyarkérdést is. Az első világháború után a békeszerződések rendelkezései alapján, valamint a Népszövetség gyakorlatában megvalósult az a Masaryk által felvetett követelmény, hogy a kisebbségi kérdést ne tekintsék beliigynek. Létrehozták a Masaryk követelte döntőbíróságot, a nagyhatalmak a békeszerződésbe foglalták a kisebbség védelmére vonatkozó rendelkezéseket, valamint kis szövetségeseikkel kisebbségvédelmi szerződést kötöttek. így Ausztria és Csehszlovákia, Németország és Lengyelország, valamint Csehszlovákia és Lengyelország. Minden úgy festett, mintha tökéletes lenne a kisebbségvédelem nemzetközi garanciája. A valóságban azonban kiderült, hogy a kisebbségi sérelmek nem oldódtak fel, mert a nemzetközi fórumok nem voltak képesek a problémák békés rendezésére. Masaryk ezt meg is írta egyik feljegyzésében, amit a nemzetgyűlésnek küldött, hogy „a párizsi béke nem szervezte meg Európát pontosan a nemzetiségi elv alapján”. És későbbi politikai gondolataiban kifejtette a nyelvkérdésről vallott alábbi nézeteit: „A nyelv igen lényeges része a nemzetiségnek, de ...a modem állam, a demokratikus állam szempontjából a nyelvnek főképpen adminisztrációs jelentősége van. Mi helyesen fogjuk megoldani a nyelvi és kisebbségi problémát, ha a nyelvi kérdés nem lesz, mint Ausztria-Magyarországon volt, elsősorban politikai kérdés, hanem adminisztrációs kérdéssé válik.” A valóságban csakugyan kiderült, hogy a nemzetközi fórumok nem voltak képesek a problémák békés megoldására. Akkor azonban még Masaryk nem gondolhatta, hogy a nácizmus előretörésével a náci Németország csak eszközként használta fel a kisebbségi sérelmeket egész Európát leigázó tervei érdekében. És szövetségesei nem különbül. Erre éppen a legjellemzőbb példa a müncheni politika kikényszerítése Csehszlovákiával szemben. Ekkor már nem érvényesültek Masaryk magasztos elvei. És az utódállamok: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia politikai elitje önző és nacionalista politikájukkal arra törekedtek, hogy a békeszerződésekben nekik juttatott területeket meg
