Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
T. G. Masaryk és a magyarok kompromisszumhoz adta beleegyezését, amely Kassa kivételével érvényben hagyta volna az 1938. évi bécsi döntés magyar-szlovák határát. Nem Masarykon múlott, hogy végül is, ráadásul, 1945 után három falut átcsatoltak a trianoni Magyarország területéről Csehszlovákiához. Folytatva Masaryk életpályáját, amikor egyéves lipcsei tartózkodása után visszatért Bécsbe, megírta magántanári disszertációját az öngyilkosságról mint a modem civilizáció társadalmi tömegjelenségéről. Majd a prágai cseh egyetem megnyitása után, 1882-ben elfogadta a meghívást, hogy foglalja el a filozófiai tanszéket. Kicsit idegenkedett a cseh fővárostól. „Féltem Prága kicsinységétől, a prágaiak előtt egészen idegen voltam s a cseh nemzeti élettől eltávolodtam” - vallotta meg őszintén évtizedek múltán a leikéhez oly közel fekvő cseh írónak, Karéi Čapeknak. Péntek esténként járt Masaryk Čapekhoz, akinek házában gyakran találkozott Vítézslav Nezvallal, a későbbi Lenin-dí- jas kommunista íróval. Masaryk akkor valóban nem tudott beilleszkedni a cseh politikai életbe azok közé, akik az úgynevezett nacionalizmust mindenek fölé helyezték. Mielőtt Masaryk prágai korszakával foglalkoznánk, áttekintést kell adnunk arról a korról, amelynek szellemisége, tudománya körülvette őt a századforduló táján. Egyéniségének, tudományos világszemléletének kialakulására nagy hatást gyakoroltak a 19. század második felének eszmeáramlatai. A kapitalista fejlődés felgyorsulása a legjelentősebb európai országokban átalakította a társadalom és a gazdaság szerkezetét, a politikai küzdelmek főfrontjába dobva a burzsoáziát és a proletariátust. Mindez a szellemi életben véget vetett a „schöngeist”-jellegü romanticizmusnak és mind az irodalom, mind a képzőművészet terén a realizmus vált uralkodóvá. Óriási fejlődés volt tapasztalható a természet- tudományok terén is a realizmus elvének megfelelően. A színképelemzés, a fény, hang és villamosság, telefon, távíró terén elért felfedezések szinte forradalmasították a természet- tudományokat és kihatottak a társadalomtudományok fejlődésére is. A fenti körülmények között kialakult tőkés nagyipar átalakította a társadalmat és elmélyült az ellentét a nagypolgárság és a feltörekvő munkásosztály között. Az értelmiség - részben származása, részben neveltetése folytán - a két alapvető társadalmi osztály ideológiai-politikai harcainak Szküllái és Kharübdiszei között kereste a kivezető utat. Ezt tette Masaryk is. A prágai cseh egyetem filozófiai tanárát különösen a logika és a metafizika foglalkoztatta. „Platonikus maradtam egész életemben” - nyilatkozta egy alkalommal, és az akkor divatos filozófiai pszichológia érdekelte. Bírálta kora irracionalizmusát, de a racionalizmust sem tette kritikátlanul magáévá. A fin de siecle (a. m. századvég) pesszimizmusával szemben Comte, Hume és Kant racionalizmusán nevelkedett. Filozófiájának egyik alaptétele: Jézus és nem Cézár. A századfordulón Masaryk és nemzedéktársai: Goll, Gebauer, Hostinský a realizmus jegyében és a pozitívizmus eredményeképpen nehéz eszmei harcban, tudományos alapossággal megcáfolták az 1820 táján hamisított és a későbbi évtizedekben egy romantikus közgondolkodást kialakító ócseh epikai énekek valódiságát. Nagy erkölcsi bátorságra volt szüksége Masaryknak a nacionalista-soviniszta árral szemben kimondani az igazságot. Valójában Masaryk szervezője volt a kéziratharcnak és kísérő sorokkal látta el Gebauemak, a kiváló nyelvésznek az Atheneum 1886. február 13-i számában
