Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok

Vígh Károly

megjelenő cikkét, aki bebizonyította, hogy a Dvűr Králové-i és a Zelená Hora-i kéziratok csupán leleményes hamisítványok. A cseh nacionalista közvélemény mégis elsősorban Masaryk ellen indított „írtóhadjáratot”: denunciálták, gyalázták, fenyegették, inzultálták és jellemző módon azzal vádolták, hogy eladta magát a németeknek és a zsidóknak.

Ez a kéziratügy rendkívül fontos periódusa életének. A szellemi harc arra kényszerítette őt, hogy foglalkozzék Dobrovský, Jungmann, Šafárik korával, annak a korszaknak az irodalmával, amelyben a hamisított kéziratok valóban keletkeztek. Erről az élményéről így beszélt Čapeknak: „Figyelmesen átláboltam a XVIII. és a XIX. század irodalmán, hogy áttekintsem a kéziratok keletkezése körüli időszakot és megismerjem azt a hangulatot, amelyből születtek: ezt a romantikát, ezt a történelmi érdeklődést, ezt a vágyódást azután, hogy felvegyék a versenyt más népekkel. Különösen a németekkel. A kéziratok révén megismertem a mi nemzeti ébredésünket, ez engem a messze múltba vezetett, történelmünkhöz, reformációnkhoz és az ellenreformációhoz, Palackýhoz, Kollárhoz, Smetanához és Havlíčekhez. A kézirati viták ezzel számomra is politikai eseményekké váltak: bevezettek engem a mi politikai problémáinkba.” Masaryk a viták során tiszteletre méltó erkölcsi bátorsággal vonta le azt a legfőbb következtetést, hogy nem tudománytalan eszközökkel, hamisított kéziratokkal kell megteremteni egy nemzet történelmi presztízsét. Úgy vélte, hogy a cseh történelem bővelkedik olyan szellemi értékekben, az akkori harcait is segítő tradíciókban, melyek tudatosítása, közkinccsé tétele nemzedékének megtisztelő feladata.

A Bécset feltétel nélkül támogató ócseh konzervatívok politikai sikertelensége után a 80-as évek közepe táján kialakuló cseh politikai „realizmus”, az iíjú cseh liberális tábor élén ott látjuk Masarykot Kramár, Kaizl és mások társaságában. Masarykék a politikai cselekvés tudományos, szociológiai alátámasztásával láttak munkához. A csoportban Masaryk játszott irányító szerepet, aki a cseh értelmiségi elit gondolkodását befolyásoló folyóiratok (pl. az Atheneum) szerkesztésével rendkívül céltudatosan hozta mozgásba a cseh szellemi életet. A cseh realista nemzedék arra törekedett, hogy a cseheket korszerű európai színvonalra emelje és megteremtse nemzete és az európaiság összhangját. Masarykról nem alaptalanul hangoztatta egy kortársi visszaemlékezés: „európai kutató, cseh nemzetébresztő”. Joggal írja Dobossy László Két haza között című kitűnő kötetében: „A cseh realisták számára a politika sokkal inkább tudomány volt, mint napjainkban a politológusok »tudománya«.

Atudósi és politikusi mezsgyét Masaryk 1891-ben lépte át, amikor harcostársaival, Kaizllal és Kramárzsal együtt bejutott a bécsi birodalmi tanácsba. Igaz, itt még a fő politikai szerepet Kaizl játszotta. Bécsi évei, a német kultúrához kapcsolódó kötelékei, akkor még feltétlen monarchiahűsége, Palacký történelmi filozófiájának megvallása („Ha Ausztria nem volna, ki kellene találni”), mérsékelték politikai magatartását. Helytelenítette az ifjú csehek módszereit, túl radikálisnak tartotta őket és ezért a Čas (Idő) című lapban a „közélet megnyugtatását” propagálta. Ezekben az években - és még a századforduló után is - kész együttmüködni a kormánnyal, a nemességgel, a klérussal.

A birodalmi tanácsban tagja lesz a választójogi bizottságnak és felszólalásai az iskolareform ügyében, valamint a delegációkban, a szerb-horvát kérdésben figyelmet keltenek a személye iránt. Amikor tájékozódás céljából beutazza Boszniát és Hercego-