Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - MÚLT ÉS EMLÉKEZET - Vígh Károly: T. G. Masaryk és a magyarok
MÚLT ÉS EMLÉKEZET VÍGH KÁROLY T. G. Masaryk és a magyarok Hajlamosak voltunk és vagyunk a történelmi Magyarország felbomlásának és Trianonnak az okait szinte csupán a magyar és osztrák történészek művei, valamint a korszak vezető államférfiainak a memoárjai alapján megítélni. Neves történészeink egy része azonban - szerencsére - már a 70-es évek óta túltekint ezen a szűk szemhatáron és az Osztrák-Magyar Monarchiával foglalkozó könyvtárnyi szakirodalmat felhasználva nem Budapest- vagy Bécs-centrikusan ítéli meg a Habsburg Birodalom bukásának okait. De sajnos még ezek a szerzők sem fordítanak kellő figyelmet a cseh Palacky és Havlícek működése utáni csehországi politikai és szellemi élet monarchiabeli összefüggéseire, beleértve annak cseh-magyar vonatkozásait. Holott Prága felől nézve a Monarchiát, a komparatisztika, az összehasonlítás módszerét használva, nyilvánvalóan új szempontok tárulhatnának fel. Még az olyan jelentős cseh személyiségek, mint Tomás Masaryk neve is alig vetődik fel a Monarchiáról szóló magyar művekben és más nyelvű kiadványokban, holott nemcsak tudományos munkássága imponáló ebben a korszakban, hanem politikai, valamint közéleti tevékenysége is nagy visszhangra talált a Lajtán túl. Hazai történetírásunkban kivételt képez Kovács Endre munkássága, aki történelmi arcképei között Masaiykról is megrajzolja a maga portréját. Éppen az ő életrajza adott nekem ösztönzést e tanulmány megírásához, mert Masaryk magyar kapcsolatairól, a magyar történelemről és a magyarokról vallott nézeteiről sajnálatos módon nem esik szó Kovács Endre egyébként kitűnő arcképvázlatában. A nagy magyar történelmi szintézis hetedik kötetében ugyan már felbukkan Masaryk neve, de csupán az európai radikalizmus századfordulós jelentkezésével ösz- szefüggésben történik említés ideológiai munkásságáról. Egyébként T. G. Masaryk besorolását a polgári radikálisok közé - rokonítva őt a magyar polgári radikálisokkal - vitathatónak érzem. Sokkal összetettebb egyéniség annál, sem mint hogy egyetlen társadalmi, illetve ideológiai „skatulyába” lehetne őt beszorítani. Ezt - úgy látszik - a tanulmányíró is érezte, mert már a következő oldalon arra hivatkozik, hogy Masaryk szigorúan polgári liberálisnak tekintette magát. Ki volt valójában T. G. Masaryk, polgári radikális vagy liberális gondolkodó? Milyen helyet foglal el a 19. századvég gondolkodói és a 20. század első harmadának államférfijai között? Milyen utat járt be szülőfalujától, Hodoníntól a Hradzsinig, az egykori prágai királyi palotáig? És amire legfőképpen válaszolni szeretnék: mit mondhatunk magyarságszemléletéről és a magyarokhoz fííződő kapcsolatairól? A dél-morvaországi Hodonín volt a szülőhelye, közel a magyar és az osztrák ha
