Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - Tomáš Hudák: Arról, miért félnek a férfiak a nőktől (novella)

Tomáš Hudák Arról, miért félnek a férfiak a nőktől Egyedüli, amitől a falusi idős emberek félnek, a feleségük. Amikor úgy tizen­két esztendős lehettem, legalábbis azt hittem. Mindig a tiltott helyek vonzottak, így az idősebbek sem voltak elkerülhetők. Csak nekik volt idejük bőven, hogy a kocs­mában töltsék el azt. Egyéb félelmet nem ismertek. A sátán a kebelbarátjuk volt kártyázáskor, mi­közben a dugipénzüket a kocsmaasztalnál rumra váltották, s a halált inkább várták, mint féltek volna tőle. Ezért ha néha riadalom támadt a szemükben, ez mindig a kocsmában volt, amikor elhangzott a kiáltás:- Jön a feleséged! A férjeknek megvolt erre is a védekezési módjuk, hogy miként ússzák meg a fenyegető veszedelmet. Ahogy a törzsvendégek valamelyikének „törvényese” meg­jelent a kocsma ajtajában, a „törvényes” másik fele már rég a pult alatt, a vécén, né­ha az asztal alatt volt, és az ott maradt ülők természetesen azon a napon nem is lát­ták az illetőt, még csak hallani sem hallottak róla semmit. Állítólag Dlhý Josko felesége volt a legszebb az asszonyok között. Nagybir­tokos fia volt, a háború előtt övék volt a falu mögötti földek túlnyomó része. Nem egy anya álma volt akkortájt, hogy éppen az ő lánya lesz, aki a hatalmas birtok egyetlen örökösének az ágyát melengeti majd. Csak hát Josko, aki már a háború előtt több mint egy fejjel magasabb volt a kortársainál, sokkal szívesebben simogatta csillogó bajszával a palack nyakát, mint a nőkét, akik a táncmulatságokon úgy körüldöngték, mint istállót a legyek. Mivel a csaknem huszonnyolc esztendős hórihorgas egyre csak vonakodott oltár elé menni, a szülei elhatározták, hogy megnősítik, akár tetszik neki, akár nem. Olyan nőszemélyt szemeltek ki, aki - szerintük - képes lesz kordában tartani a pá­linka keményfejű szerelmesét, és távol tartja a kocsmától minél hosszabb ideig. A kiszemelt ugyanis éppen olyan magas volt, mint ő. Dús fekete göndör haja volt, bű­vös tekintete, telt keblei, s úgy hívták, mint azt, akiért kitört a trójai háború. A házasság első néhány esztendejében Josko tényleg többet törődött férji kö­telességeivel, mint a fiaskóval, s mind a négy gyermekének születése ezekre az évekre esett. De hát a régi szerelem nem rozsdásodik, idő múltával ismét jelentke­zett. A falu árboca, ahogy a falubeliek csipkelődve becézték, ismét egyre többször hódolt az italnak a kocsmákban.

Next

/
Thumbnails
Contents