Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (22) (Weöres Sándor munkásságáról)

Magyar líra és epika a 20. században (22)

Legelőbb a part fogy el,

később minden sziget és zátony,

aztán a tenger,

aztán az égbolt,

aztán a fény,

aztán a sötétség,

végül semmi sem lesz:

ott megtörténik szabadulásunk.

Mert szent és örök az üresség, s az emberben fészkel.

A Mária mennybemenetele (Hetedik szimfónia) anyja emlékére írt oratorikus gyászének, a Tatavane királynőben a meddőséget, a magtalanságot, a Médeiábán a szerelmet és a szenvedélyt állítja középpontba. Hosszúversei közül ,y4z elveszített napernyő-ben - írja Bata Imre - a gondolat maradéktalanul az érzékiben jelenik meg; elvont és érzéki megkülönböztetését szünteti meg Weöres azzal, hogy egyiket a másikba közvetlenül fordítja át. A minden-egy kozmikus életérzését fejezi ki Az elveszített napernyő.”06* Weöres Sándor utolsó jelentősebb hosszúverse, a Salve Regina már a Tűzkút c. kötetben jelent meg. Ez a költemény is a Mária-motívumra épül, a virradat leírásának és a halálba tartó életnek az ellentétes ívéből teremtve meg a mű szerkezetét.

A tiszta reggel rémlátás az éjnek, homlokod íve űr a félhomálynak, ahol vonulnak vértes századok,

s hegyek közt imbolyog szüreti, völgyi ének; e vértesek jutalmat sose várnak, mellükön címered, de rád se néznek,

ki szebb vagy mint ha szárnyad forrás fölött lobog s mint tartó fonalad szövői, csillagok.

Szonettek. A hosszúénekek mellett az irodalomtörténet-írás a Tűzkútban olvasható, Átváltozások címen ciklusba rendezett szonetteket tekinti a weöresi életmű legkiemelkedőbb lírai művének. A szonett kedvelt versformája a nyugatosok lírikusainak, Babitsnak, Kosztolányinak, Juhász Gyulának, később Szabó Lőrincnek. Weöres Sándor szonettjei a tiszta költészet eszményéhez állnak közel, mondhatni, ellenpólusai annak a reflektív szonett-típusnak, amelynek a magyar irodalomban Szabó Lőrinc volt a legnagyobb mestere. A reflektivitás kiküszöbölése a hermetiz- mushoz viszi közel Weöres szonettjeit. Hőse, az alakváltó Próteusz, Kenyeres Zoltán meglátása szerint leginkább Jézussal rokon, míg Cs. Szabó László a költő káprázatos átalakulásaiban és alakváltásaiban Weöres magyarságát és népiségét hangsúlyozza ki. Kenyeres Zoltán fontos megállapítása szerint „A Weöres költészetébe szilárdan beépült Jézus-élmény kétfelé nyilvánít ki meggyőződéses elhatárolódást. Egy