Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (22) (Weöres Sándor munkásságáról)

Magyar líra és epika a 20. században (22)

(1947), továbbá a prózavázlatoknak nevezetté teljesség felé (1945), melyet mesterének, Hamvas Bélának ajánlott. A harmincas években divatba jött ókor- és mitológiakutatást Weöres Sándor is élénk érdeklődéssel figyelte. Hamvas elvetette a természettudományos világmagyarázatokat, s mint Heidegger, ő is a létfelejtésben látja az emberi én meghasonlottságának eredendő okát. Korunkban a poéta sacer lehet az, aki helyreállíthatja az embernek és az egyetemes világrendnek a történelem hajnalán megbomlott egységét. Ehhez azonban a befelé forduláson, az individuális én megtagadásán keresztüljuthat el a költő. Hamvas Béla szerint tudomány és költészet, filozófia és mítosz egy tőről fakadnak: a vallásos egzisztencia világfájáról. „Az individualizmuson túli individuum, a személyiség fölötti emberi lét Weöresnél már korábban is megjelenő gondolata a kozmikus harmónia eszméjében vált esztétikai mértékké, és benne fogalmazódott meg az élményköltészettel való szakítás.”'22* Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

(A teljesség felé)

Míg az Elysium versei inkább csak előrevetítik, A fogak tornáca kötet már kiteljesedésében mutatja meg azt a radikális poétikai elmozdulást, amellyel a költő végleg szakít a modernista magyar lírahagyománnyal. Ennek a szakításnak az újdonsága, Kenyeres Zoltán meglátása szerint, a motívumszövés térbeli elrendezése. Irányát tekintve ez az elmozdulás — legyen bár kiindulópontjuk nagyon különböző- hasonló indíttatást mutat Szentkuthy Prae-jével. Akárcsak kompozíciós elveiknek részbeni kötődése a szürrealisták automatikus írásához, vagy a weöresi nyelvkombinatorikai játéknak Szentkuthy pán-permutációs szerkesztésmódjához. A szövegnek az értelmen-kívüli irányba való elhajlítását a végletekig viszi, mint például az Örvény (Arany kés forog) négy strófájában.

Arany-kés forog a telt szívben és fönn arany-kés forog.

Fény pattog, éles szilánk, arany-kés forog a telt szívben és fönn.