Irodalmi Szemle, 2008

2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (22) (Weöres Sándor munkásságáról)

Magyar líra és epika a 20. században (22)

ÍRÓK A KÖRÖN BELÜL - KÍVÜL

WEÖRES SÁNDOR (1913-1989)

Költészetének forrásvidéke Kosztolányi és Babits lírája, hogy aztán Várkonyi Nándor, majd Hamvas Béla, végül pedig Fülep Lajos hatására egy olyan lírai beszédmódot alapozzon meg és dolgozzon ki, amelyből végképp eltűnnek a nyelvi jelentés pragmatikus megkötöttségei csakúgy, mint a lírai énhez kötöttsége. Weöres Sándor lírája az individualizmus legátfogóbb tagadása a magyar irodalomban. A vers születése (1939) című doktori disszertációjában írja: „Ha prózát írunk: a jelentésre, tartalomra összpontosulunk, az esemény vagy gondolat szálát vezetjük: a prózaírás értelmi koncentráltságot kíván. Versköltésnél másként áll az eset: az ütem és a rím megbontja a gondolatfuzés egyeduralmát, értelmen-kívüli irányba elhajlítja a szépségkeresést.”(20) Természetesen, mai irodalomértésünk felől nézve erősen vitathatók a prózaírásra vonatkozó megállapításai. Amit azonban az idézet második mondatában leszögez, az akár kiindulópontja is lehet a weöresi líra értelmezésének. Hiszen Weöres Sándor költői pályája leírható úgy is, mint amelyben a szöveg értelmen-kívü- li elhajlítása egyre növekvő jelentőségre tesz szert, hogy aztán, érett alkotói korszakában, döntő súllyal határozza meg lírájának mibenlétét.

Ennek az elhajlításnak a jelei már korai, Kosztolányi és Babits égboltja alatt született verseiben is megfigyelhetők. S ezt fiatalkori verseivel kapcsolatban fontosabb hangsúlyozni, mint azt a közhelyt, hogy a költői formáknak Babitscsal és Kosztolányival egyenrangú virtuóza. A Valse triste, ez a bámulatosan könnyed impresszionista költemény, teljes egészében a ritmus és a rímek kíméletlen diktátumában fogant, kíméletlenebb formai fegyelemmel, mint Kosztolányi vagy Tóth Árpád bármelyik impresszionista verse. Weöres persze nem impresszionista költő, s még a Valse triste is csak első olvasásra tűnik impresszionista költeménynek, mivel a vers igazi „hőse” nem a soronként váltakozó, s az elmúlás hangulatát megsokszorozó látványok lánca, hanem a rím és a ritmus. Még messzebb megy, és még inkább az érett korszakát anticipálja a Bartók suite négy darabja, közülük is különösen az első („Csiribiri csiribiri/ zabszalma - /négy csillag közt/ alszom ma.” stb.), a dalok, epigrammák, ütem-próbák, töredékek alcímet viselő, 160 darabból álló versciklus, a Rongyszőnyeg és nem utolsósorban a Gulácsy Lajos álomvilágát idéző, 20, számozott négysoros darabból álló Dalok Na Conxy Pan-ból.

Grendel Lajos