Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - N.Tóth Anikó: Triptichon (Grendeltől/ről/nek)
N. Tóth Anikó az egyik legtekintélyesebb (ha nem a legtekintélyesebb) Kiadó elismert és általam látatlanban is nagyra becsült munkatársa, kérem, olvassa el a mellékelt anyagot. Amennyiben elnyeri tetszését (ebben nemigen kételkedem), és megjelenésre alkalmasnak találja, szívesen a Kiadó és az Ön rendelkezésére bocsátom a kézírásos anyagot teljes terjedelmében. Szent meggyőződéssel állítom, hogy P.I./T.S. hagyatéka a megjelenés évében irodalmi szenzációt jelent majd, mely alaposan felkavarja mind a szakmai kedélyeket, mind közéletünk állóvizét, minek következtében N.H. is elnyeri méltó helyét a literatúrai atlaszban. Nem utolsósorban pedig a ragyogó életmü(vek) felfedezése és közzététele szerény személyünknek is kellő megvilágítást jelent majd, mely biztosítja diadalmas bevonulásunkat az irodalom történetébe, vagyis a vágyott örökkévalóságba. A Jelentés megírásának jogát tehát ünnepélyesen átadom, kéjes feladatát ezennel Szerkesztő Úrra bízom. Amennyiben azonban úgy ítélkezik (ám ennek a lehetőségnek elenyésző esélyét látom), hogy az írások nemhogy nem zseniálisak, hanem még a középszerű kategóriát is alulmúlják, esetleg egyenesen olvashatatlanok, kérem, a kéziratot ne őrizze meg, és ne küldje vissza! Maradék tisztelettel: L.G. nyugalmazott lektor N.H.-i polgár Az itt egybegyűjtött eseményekről titokzatoskodva fogunk szólni, hogy magunknak is szerezzünk némi örömöt (kárörömöt). Kálmán bácsi gyorsan apadó sörhabja fölött ráérősen pipázgatott a Múzsa Habcsókja elnevezésű vendéglátóipari intézményben, mely édeskés nevét meghazudtolva nem cukrászda volt, hanem egy közönséges kifőzde. (Neve az egykori tulajdonos felesége emlékét őrizte, aki művészi szintre fejlesztett habcsókkal kedveskedett a törzsvendégeknek minden hónap első vasárnapján.) Kálmán bácsi nap mint nap itt ebédelt, de csütörtökönként szokásos zónapörköltjét elköltve és egy korsó sört elhörpölgetve nem távozott azonnal, hogy kedvenc pamlagán szendergéssel múlassa a pangó időt; csütörtök délutánjain ugyanis bárki rendelkezésére állt, akinek arra volt szüksége, hogy kiöntse lelkének vödrét, s kérésre akár tanácsot is adott. Kálmán bácsit hivatalos fogadóóráin állandó kuncsaftként megbízható pontossággal Bohuniczky bácsi kereste fel, akinek felesége csütörtökönként kénytelen volt eltérni a bevált gyakorlattól, s nem egy órakor tálalta az ebédet, hanem déli harangszókor, hogy hites ura háromnegyed egykor már Kálmán bácsi asztalánál ülhessen. Társalgásuk akkor volt a legélénkebb, amikor egyetlen szót sem szóltak egymáshoz. Valahogy a pórusaikkal, szempillarezdüléseikkel, gyomruk ebédemésztő morajával csevegtek. Fennhangon csupán elbeszéltek egymás mellett, nagyjából hasonló mondatokban:- Nekem nem áll hatalmamban megtorolni az idő árulását- jelentette ki egyszer Bohuniczky bácsi.
