Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - N.Tóth Anikó: Triptichon (Grendeltől/ről/nek)
N.TÓTH ANIKÓ Triptichon Mondatok GRENDELtől/ről/nek 1. (Tószt) Ha igaz, hogy nem érdemes úgy regényt írni, hogy félszemmel a vélt vagy valós „ átlagolvasói ” igényekre kacsintgatunk, akkor az is igaz, hogy úgy sem érdemes, ha mindenáron meg akarunk felelni az éppen „menő” irodalomtudományi diskurzusoknak. Grendel Lajos közel négy évtizedre visszatekintő életműve rendkívül gazdag, hiszen tíz regénye mellett novellagyüjteményeket publikál, esszéköteteket jegyez, müvei francia, angol, német, olasz, szlovák fordításban olvashatók. Munkásságát rangos díjak és elismerések értékelik. A kritika gyakorlatilag indulásától fogva kitüntetett figyelemmel kíséri pályáját, aminek oka feltehetően a Grendel-müvek nyitottsága, folytonos megújulásra törekvése, a különböző hagyományokkal és beszédmódokkal való párbeszédkészsége. Grendel Lajos 60 éves. Isten éltesse, a múzsa csókolja sokáig! 2. (Levél az archívumból) Tisztelt Szerkesztő Úr! Néhány hónappal ezelőtt kertes házat vásároltam N. H.-ban. A ház évek óta lakatlan volt. Fővárosi tulajdonosa, aki mellesleg külföldön dolgozik, egy távoli rokonától örökölte, de sose tudott időt szakítani (mint ahogy szegény öreg rokona látogatására se), hogy egyáltalán megnézze az ingatlant. Személyesen nem is találkoztunk, az adásvételt telefonon, postán és bankon keresztül bonyolítottuk le. Mindkettőnk örömére szolgált, hogy zökkenőmentesen és gyorsan történt mindez. A ház kulcsai az N.H.-i polgármesternél voltak letétben, a szerződés és a kataszteri hivatal által kiadott tulajdonlap felmutatása ellenében azonnal átvehettem őket. A kapuig elkísért a polgármester is, hogy útközben néhány jó tanáccsal lásson el a N.H.-i életmóddal, szokásokkal kapcsolatban a beilleszkedés nehézségeit elkerülendő. Az udvarba azonban nem követett. Mintha valami titokzatos erő megakadályozta volna ebbéli elhatározásában, holott a polgármesteri hivataltól az én újdonsült portámig megtett sétánk közben éreztem rajta egyfajta különös feszültséget, amit én a házam iránti fokozott kíváncsiságának tulajdonítottam. A kulcsokkal nem kellett sokat bajlódnom, a zárak szinte maguktól engedtek. Az udvar bodzabozótján is sikerrel átjutottam, s némi elfogódottsággal léptem át új otthonom szúevett küszöbét. A szobák kissé dohosak voltak, annak ellenére, hogy a sok helyen kivert
