Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - KÖSZÖNTJÜK A 60 ÉVES GRENDEL LAJOST - Duba Gyula: „...a magyar irodalom élvonalában”
.a magyar irodalom élvonalában” kona, nem leír, hanem sejtet, metaforikusan-szimbolikusan érzékeltet. Az Áttételek nemzedéki értelemben látlelet a korról, az időről... Aztán Grendel, negyvenévesen, részt vállalt a forradalmi átalakulásban, a Szlovák nemzeti felkelés terén magyarul szól sokezres, zaklatott tömegek előtt. Elismerésre érdemes bátorság, befolyással lesz valóságszemléletére. Az irodalom önmagával kezd csatázni, nem könnyű egyéni utat járni a művészi folyamatosság igénye és a gyökeres változások kényszere között. Irodalmunk hasadásokkal teli ideje. Grendel Lajos művei sorjáznak, bennük útkeresés, témabeli kalandozás, állandósuló jó színvonal és tanúságvágy a bizonyosság keresése. Nemcsak regényei, hanem a díjai is sorjáznak, kanonikus prózaideál mentén új esztétikai eszmények jegyében, egészen a Kossuth-díjig. Munkái, szinte egyedülállóan idegen nyelveken, szlovák, cseh, lengyel, francia, német, angol, olasz, szerb nyelven jelennek meg. A kor kö- zép-európai irodalma önmagát alakítja, Grendel regényei helyt kapnak az új irányzatok szövetében. Létszemléletének természetes vonása lesz az ironikus látás, a szellemes nyelvezet, szórakoztat és leköti a figyelmet. Az új tendenciák nem kockázatmentesek. A könnyed hangvétel feloldja a gondok súlyát, a könnyed irónia fényében a dráma veszít mélységéből és a tragédia könnyen csap át komikumba, groteszkké vagy abszurddá válhat. A léthelyzetek sza- kadékait könnyed lebegés töltheti ki. Játszik az idő az íróval, a jó íróval méginkább! A siker érintésére a komoly dolgok groteszk mosolyra derülnek. A változatlanul jó színvonalon is mintha átderengenének az író benső kételyei. Mintha megsejtette volna, hogy a divatos kánonok dulakodásában vígan megél az intellektuális középszer is. Alkotói gondok ezek. Verbálisán megkérdőjelezi „posztmodern” minősítését, Mészöly-tanulmányában pedig a realizmus mellett tesz hitet. Egy ideje egyetemi előadó, s közben írja a maga saját 20. századi magyar irodalomtörténetét. Tudós munka lesz, melyet az író ír. S ha kész lesz, szerzője irodalmi öntudatának bizonyítékaként, ismét az írónak kellene következnie. Hatvanévnyi életanyag birtokában kellene jönnie a művésznek, letisztult esztétikai szemlélet jegyében, bölcs ön- és emberismeret fényében, korszerűen. Mindez lehetséges és szükséges! Őszintén és várakozóan kívánunk hozzá egészséget és alkotóerőt, kitartó művészi fegyelmet! Duba Gyula
