Irodalmi Szemle, 2008
2008/4 - Pomogáts Béla: Kinek, kiknek állítsunk szobrot... (A Wass Albert-jelenség)
Pomogáts Béla Kinek, kiknek állítsunk szobrot... A Wass Albert-jelenség A pomázi Teleki-Wattay-kastélyban, amely ma a Dunakanyarban található kisváros (egykor Szentendréhez hasonlóan szerb település) kulturális központjának a szerepét tölti be, a Kráter Műhely Egyesület és Könyvkiadó az író születésének századik évfordulója alkalmából Wass Albert-emlékkonferenciát rendezett. Ezen neves írók, irodalomtudósok és közéleti személyiségek osztották meg a meglepően népes hallgatósággal gondolataikat. A többi között előadóként szerepeltek Bertha Zoltán, Márkus Béla, Kabdebó Lóránt és Lisztóczky László irodalomtörténészek, Jókai Anna, Hegedűs Lóránd, korábban a református egyház püspöke és még sokan mások. Előadást tartottam magam is, méghozzá a Jönnek! című riportkönyvről, amelyben Wass Albert az 1940-es „bécsi döntés” közvetlen következményeit örökítette meg: azt, hogy miként vonult ki falujából, a bécsi határon elhelyezkedő Vasasszentgotthárdról a román közigazgatás és katonaság, és hogyan érkeztek meg a magyar csapatok. Most természetesen nem a különben érdekes és színvonalas pomázi emlék- konferenciáról szeretnék beszámolni, arra a kérdésre keresem a választ, hogy Wass Albert írói feltámadása, műveinek kétségtelen népszerűsége miért és hogyan osztotta meg az amúgy is két táborba szerveződő magyar közvéleményt és magát az irodalmi életet. Az érdekel, hogy miként alakult ki az a (mondjuk így) „Wass Albert- jelenség”, amely mára igen éles, időnként elvadult értelmiségi konfliktusokat eredményezett, és hozzájárult annak a szerencsétlen „kultúrharcnak” az elvadulásához, amelynek most már másfél évtizede mind értetlenebb és kedvetlenebb tanúi vagyunk. Vagy legalábbis én magam tanúja vagyok. A magyar értelmiség, miként ez közismert, ma két egymással szemben álló és időnként éles konfliktusokat produkáló táborra oszlik, és a létrejött konfliktusoknak mára számtalan eseménye és tapasztalata gyűlt össze, mondjuk, a kilencvenes évek Németh László és Csoóri Sándor körül zajló vitáitól a jelenig, mikor is Wass Albert személyisége és életműve lett az a leginkább hatékony szimbolikus, mi több, mitikus jelenség, amely mellett vagy amely ellen a magyar politizáló értelmiség felsorakozik, különben nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is. Az egyik oldalon ott küzdenek a Wass Albert-hívő csoportok, közéjük tartozik a Kráter-könyvkiadó, amely jelentékeny példány számban jelenteti meg az író könyveit, és szerve
