Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában A MAGYAR, A CSEH ÉS A SZLOVÁK IRODALOM KÖLTÉSZETÉNEK TIPOLÓGIAI ÖSSZEVETÉSE A ROMANTIKA ÉS A BIEDERMEIER KORÁBAN A magyar, a cseh és a szlovák irodalomban a XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század közepéig terjedő időszakban verstani szempontból hasonló jelenségek figyelhetők meg. A versformák és műfajok alkalmazásában számos egyezés vagy párhuzam található. Mind a három irodalom számára a hazai irodalmi hagyományokon kívül a nyugat-európai irodalmi müvek szolgáltak mintául. A magyar, a cseh és a szlovák irodalom eredeti nemzeti versrendszere egyaránt a hangsúlyos verselés, amelyre a népköltészetben is számos példa található. Az ókori görög és latin időmértékes verselés és antikos versszerkezetek jórészt latin, de részben nyu- gat-európai közvetítéssel jutottak a közép-európai térség irodalmaiba. A magyar, a cseh és a szlovák irodalom megújuló időszakának kezdetén az uralkodó műfaj a költészet volt, az eredeti prózai és drámai alkotások még nem érték el a megfelelő művészi színvonalat. A kezdeti szakaszban a költészetben a klasz- szikus formák terjedtek el, amelyekben az anakreóni költészet érvényesült a legjobban. Az antik versírók műveinek fordításán kívül eredeti alkotásokkal is próbálkoztak a költők, többnyire idegen minták alapján. A polgárosuló gondolat- és érzésvilág egybefonódott a saját nemzet iránti érdeklődéssel. Az antikos verselési formák rokokós, népies, szentimentális vagy preromantikus elemekkel bővültek. A költők gyakran fordították nyugat-európai példaképeik müveit, a mintául szolgáló műveket sokszor módosították, átdolgozták, kibővítették. Az anakreóni költészetbe népdalmotívumok is bekerültek. A klasszicitás kultuszából kiindulva az időmértékes verselés meghonosítása volt a cél. A klasszicista vers a nemzeti ellenállás gondolati és formai megnyilvánulása lett, tartalmi és formai újítást hozott az e- gyes közép-európai nemzeti irodalmakba. A klasszikus időmértékes verselés nem honosodott meg teljes mértékben, a következő évtizedekben a rímes-időmértékes versszakok vagy népi versformák terjedtek el. A magyar irodalomban a klasszikus versforma először találkozott a hazafias eszmékkel, újszerű gondolattársításokat, tömörebb kifejezésmódot tett lehetővé. A klasszikus időmérték ünnepélyes hangulatot adott a versnek, legelterjedtebb formája a magyar irodalomban a hexameter, illetve a disztichonos versforma és a szapphói versszak volt. A cseh irodalomban az anakreóni költészet több változatával találkozunk. Jelentkeztek már a hazafias témájú költemények is. A szlovák irodalomban az anakreóni költészet népi elemekkel bővült. A klasszicista érték- rendszer preromantikus elemekkel gazdagodott. A XIX. század húszas és harmincas éveiben a költészetben is érezhető volt már a polgárosodás folyamata. A verselők az olvasóközönség változó igényeit új hangnemmel, új műfajokkal próbálták kielégíteni. A népköltészettel való fokoza
