Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
Bokros Katalin a szépirodalom dominanciája érvényesült. Az irodalom a nemzeti haladás szolgálatában állt, és a nemzeti öntudat kialakulásában a történelmi tárgyú munkák játszottak fontos szerepet. A múlt felkutatásán kívül egyre több figyelmet szenteltek a népköltészet és a népi kultúra megismerésének, hogy a nemzeti hagyományok és sajátosságok hangsúlyozásával növeljék a nemzeti öntudatot. A történelmi múlt pátoszos felidézésével a költők a jelen sivárságára figyelmeztettek, és a történelmi virágkor hősiességének a hansúlyozásával növelni akarták a fiatal nemzedék cselekvőképességét, nemzeti öntudatát. Az irodalmi művekben nagyobb szerepet kapott a líraiság, a természeti képek ábrázolása, az érzelmesség kifejezése. A nemzeti hagyományok felélesztésén kívül a figyelem a népiességre, a népi hagyományok és a népköltészet felkutatására, illetve annak szépirodalmi feldolgozására irányult. A költői műfajok közül a lírai elemekkel teletűzdelt verses epika (Vörösmarty Mihály, Ján Kollár, Ján Hollý) volt a legelterjedtebb. A prózában ismert világirodalmi regények fordítására és átdolgozására, valamint eredeti művek megírására került sor. Elsősorban a történelmi tárgyú elbeszélést és regényt kedvelték. Az irodalmi folyóiratok elterjedésével a magasabb színvonalú szépirodalom egyre szélesebb rétegekhez jutott el, így formálva a közízlést. A folyóirat-irodalom egyrészt megújuló tartalmával, másrészt változatos műfajával (almanachok, kritikai lapok, irodalmi és divatlapok, tudományos folyóiratok) szolgálta a haladás ügyét, és némely esetben a politikai sajtó szerepét is felvállalta (Auróra, Hébe, Aspasia, Koszorú, Kritikai Lapok, Atheneum, Česká včela, Kvéty, Tatranka, Hronka). A közép-európai térségben a tudományos élet fokozatosan intézményes formát kapott, amely a nemzeti hagyományokon alapuló polgári társadalom megteremtését támogatta. A tudományos kutatásban a figyelem a nyelvművelésre és a történelemtudományra összpontosult. A kritikus szemlélet mellett egyes tudósok eltúlzott fejtegetéseket is végrehajtottak elsősorban a nyelvtörténet és a történettudomány területén. A téves okfejtések ellenére jelentős tudományos munkák jelentek meg, amelyek megalapozták az egyes tudományszakokat. Tudományos és irodalmi intézmények létesítésére került sor mind a magyar, mind a cseh és a szlovák irodalomban. A húszas és harmincas évek folyamán kezdett kialakulni a rendszeres irodalomkritika, és számos irodalomelméleti munka jelent meg, amely az irodalom polgárosulásá- nak megnyilvánulása volt. Az irodalomkritikában előtérbe került a minőség iránti érzékenység, a szelektálás igénye, a kevésbé tehetséges alkotók elleni harc, a műérték és a nemzeti érdekek iránti küzdelem összehangolásának követelése. Az irodalomkritikában a német filozófusok elméleteinek hatása figyelhető meg. Hegel filozófiája tette a legtermékenyebb hatást az akkori közép-európai gondolkodókra. A nyugat-európai filozófiai és esztétikai irodalom, valamint a nagy európai írók kritikai munkássága jelentős befolyást gyakorolt a közép-európai térség szellemi életére. Herdemek fontos szerep jutott főleg a népdal iránti költői és tudományos érdeklődés felkeltésében. Herder művei inspirálóan hatottak egyrészt a szláv irodalmakra, másrészt a XIX. század első felének magyar irodalmára.
