Irodalmi Szemle, 2008

2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)

A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában

A megújuló nemzeti irodalmak fejlődésének harmadik korszaka a 40-es évektől az 1848/49-es forradalom leveréséig tehető. A 40-es évek magyar társadalmában a nemességen belül a polgári haladás ügyét a liberális eszméket valló középnemesség karolta fel és vitte tovább. A politizáló értelmiség is egyre nagyobb szerepet kapott. Az előrehaladás kérdései már nem a nyelvi vitákban fejeződtek ki, hanem politikai és szellemi harcokban, a liberális konzervatívok és a demokratikusabb erők közötti küzdelemben. A negyvenes évek cseh társadalmi életében a nemzeti törekvések egyre konkrétabban fogalmazódtak meg. A nyelvi és kulturális fel- emelkedést szorgalmazó törekvések politikai igények megfogalmazásával bővültek. A történelemszeméletben a közelebbi történelmi eseményekkel kezdtek foglalkozni, megpróbáltak párhuzamot vonni a múlt és a jelen között. Az érdeklődés a saját nemzet, azaz a cseh történelmi és kulturális hagyományok felé irányult. A negyvenes évek szlovák értelmisége ugyancsak demokratikusabb szemléletet kezdett hirdetni. A fiatalabb nemzedék a valóságosabb igények és helyzetek felé fordította figyelmét, a néphagyományok és a népköltészet iránt érdeklődött. Az irodalomnak a valósághoz való közeledését az egységes irodalmi nyelv létrehozása is bizonyítja, melynek következtében az irodalmi élet is fellendült. A történelmi témák megválasztásában is változásra került sor. Egyre több olyan irodalmi mű keletkezett, melynek témája a magyar nemzettel közös történelemhez kapcsolódott. A štúri koncepció a szláv kölcsönösség gondolatából indult ki, majd a szlovák nemzeti öntudat kialakulását szorgalmazta. A XIX. század negyvenes éveinek liberális eszméi a közép-európai térségben nemzeti liberalizmussá alakultak át. A politikai eszmék propagálója a politikai tartalmú sajtó lett (Kossuth Lajos, Karéi Havlíček Borovský, Ľudovít Štúr). A 40-es években már a politikai hírlapok befolyásolták a közvéleményt, és a sajtószabadság kérdése került a figyelem középpontjába. A feudális örökségű cenzúra korlátai fokozatosan ledőltek, és a sajtó megpróbált függetlenné válni a cenzúrától és a privilégiumoktól. A demokratizálódás egyik megnyilvánulása, hogy a szépirodalom a népköltészet és a népi hagyományok tárából merített. A negyvenes évek népies áramlata már különbséget tett a népköltészet tudományos kutatása és szépirodalmi feldolgozása között. A népi kultúra kutatását tudományos módszerekkel próbálták osztályozni, és kísérletek folytak az összegyűjtött népköltészeti anyag rendszerezésére (Erdélyi János, Karéi Jaromír Érben). A szépirodalomban gyakori jelenség a népi motívumok alkalmazása, amely a radikálisabban gondolkodó fiatal nemzedék politikai programjának a megnyilvánulása is volt egyben. Az előző évtizedekre jellemző romantikus bonyolultságot, a pátoszos kifejezésmódot, az érzelmek áradását kezdte kiszorítani a tartalmas egyszerűség, a plebejus nyelvhasználat, az érzelmi állapotok egyszerű és természetes kifejezése. A demokratizálódás következménye a népi hagyományokon alapuló nemzeti irodalom létrehozása volt.