Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában évtizedére tehető, és a megújuló nemzeti mozgalom kezdeti szakaszát jelenti a magyar, a cseh és a szlovák irodalomban egyaránt. A felvilágosodás eszméinek elterjedése a jozefinista törekvésekhez kötődött, a felvilágosodás kibontakozása pedig a klasszicista formarendszer alkalmazásával párosult. A magyar, a cseh és a szlovák megújuló nemzeti mozgalom fő jellegzetessége a nyelvújítás és a nemzeti nyelvnek a korszerű irodalom követelményeihez való idomítása (Kazinczy, Dobrovsky, Jung- mann, Bemolák). A nemzeti nyelv hangsúlyozását a latin vagy a német nyelv dominanciájával szemben mind a három nemzeti irodalomban megtaláljuk. A felvilágosult eszmék értelmében a népművelő, nemzetébresztő törekvések teijedtek el. A megújuló nemzeti irodalom kibontakozásának kísérőjelensége a nemzeti nyelvű sajtó fokozatos kialakulása volt, amely az első szakaszban csak szerény körülmények között bontakozott ki. Hasonlóság mutatkozik a hírlapok, irodalmi folyóiratok, melléklapok, évkönyvek, almanachok típusában és tartalmában egyaránt. A nemzeti nyelvű szép- irodalom még csak kibontakozóban volt, ezért a világirodalmi művek fordítása játszott fontos szerepet a nemzeti nyelv kiművelésében. Ebben az időszakban inkább az idegen nyelvű irodalmi művek adaptálásáról, átdolgozásáról, sok esetben a helyi viszonyokhoz való igazításáról volt szó, mint fordításról. A megújuló nemzeti irodalom első szakaszában a felvilágosodás eszmeiségének hatására kibontakozó nemzeti nyelvű irodalom még a klasszicitás formavilágának igénybevétele mellett történt. Különböző irodalmi társaságok alakultak, kísérletezések folytak az új irodalmi műfajok alkalmazására. Az egyes tudományágakban a nemzeti nyelv használatát próbálták érvényesíteni. Tudatos nyelvi és prozódiai kísérletezésekre is sor került. A szellemi élet differenciálódásával a sajtó is különvált: tudományos, szépirodalmi és politikai jellegű folyóiratok, napilapok keletkeztek. A szépirodalom önállósodásának kezdeti szakaszában a költészet fontos szerepet töltött be mind a három nemzeti irodalomban. A drámai és a szépprózai művek inkább a triviális vagy ponyvairodalomban terjedtek el, fokozatosan azonban elérték az igényesebb irodalom színvonalát is. A szépirodalom kibontakozásával párhuzamosan kialakult az irodalomkritika és az irodalomtudomány, amely a közvélemény, az olvasóközönség ízlését formálta. Megjelentek az első komolyabb irodalomkritikai viták, polémiák. A nyugat-európai irodalmak ösztönzően hatottak a közép-európai irodalmakra, melynek következtében stíluskeveredésre került sor. A felvilágosodás, illetve a klasszicista formarendszer romantikus elemekkel keveredett. A megújuló nemzeti irodalom második szakasza a közép-európai térségben a XIX. század 20-as és 30-as éveire tehető. A közép-európai irodalmakban a klasz- szicista formák romantikus, illetve preromantikus elemekkel bővültek. Az ésszerűségen alapuló klasszicitás az érzelmi szárnyalással, a romantikus életszemlélettel bővült. A nyelvújítási mozgalmak a nemzeti nyelv megújulásához vezettek. A szlovák irodalomban némi eltolódással a 40-es években alakult meg az irodalmi szlovák nyelv. A megreformált nemzeti nyelv már megfelelt a irodalmi követelményeknek. Az irodalmiság tudományos, didaktikus és elmélkedő jellege helyett
