Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
Bokros Katalin kutatása nyitott hozzáállást igényel a kritériumok, módszerek és hipotézisek felállításában. A MAGYAR, A CSEH ÉS A SZLOVÁK IRODALOM ÖSSZEHASONLÍTÁSA A ROMANTIKA ÉS A BIEDERMEIER KORÁBAN A magyar, a cseh és a szlovák irodalomban a hasonló társadalmi fejlődés, az egy birodalmon belüli egységes közigazgatási rendszer, valamint a területi közelség következtében a XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század közepéig hasonló fejlődési stádiumok és változások figyelhetők meg. Az említett nemzeti irodalmak kulturális és irodalmi fejlődésében analógiákat, párhuzamokat találunk. Részben a földrajzi közelségnek tudhatok be azok a hasonló irodalmi jelenségek, amelyek időbelileg megegyeztek, vagy kis késéssel következtek be, illetve olykor egymástól függetlenül is végbementek a hasonló társadalmi, politikai vagy kulturális közeg hatására. A közép-európai irodalmak tárgyalt időszaka összefonódott a megújuló nemzeti mozgalmakkal, a nemzeti öntudat kibontakozásával, a társadalmi élet polgáriasodásával. A közép-európai irodalmak fejlődése nem egyezik teljesen a világirodalmi eszmeáramlatokkal és irányzatokkal. Az irodalmi irányzatok kialakulásában bizonyos fáziseltolódás figyelhető meg a nyugat-európai irodalmakhoz képest. A magyar, a cseh és a szlovák nemzet történetében a XVIII. század utolsó negyedétől egészen a XIX. század közepéig terjedő időszak a megújuló nemzeti mozgalmak kora volt. A felvilágosult eszmékért, a polgárosulásért folyó harc összekapcsolódott a nemzetté válásért, a nemzeti önállóságért folytatott küzdelemmel. A kibontakozó szépirodalom a nemzeti és a társadalmi felemelkedést, a haladást szolgálta. A politikai élet és az irodalom elsősorban a korszak kezdetén még szoros kapcsolatban állt egymással. A politikai élet kibontakozását nehezítő intézkedések, a cenzúra szigora, a rendőri felügyelet mind gátló körülmény volt a Habsburg Birodalmon belül, amely miatt az egyes közép-európai nemzetek irodalmai sokszor átvállalták a politika szerepét. Hasonló jelenség figyelhető meg az olasz irodalomban, ahol az egyes irodalmi alkotásokban a hazafias tartalom a Habsburg-ellenességgel párosulva nyilvánult meg. A magyar, a cseh és a szlovák irodalom fejlődésében a XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század közepéig terjedő időszakban három korszakot különíthetünk el. E korszakokon belül több közös vonás figyelhető meg, amely mind a három nemzeti irodalomra jellemző volt. Az első korszak a XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század első két évtizedét foglalja magába, és a megújuló nemzeti mozgalom kezdeti szakaszát jelenti. A megújuló nemzeti irodalmak második szakasza a XIX. század húszas és harmincas éveire tehető, a harmadik korszak pedig a 40-es évektől az 1848/49-es forradalom leveréséig terjed. Az első korszak a XVIII. század utolsó negyedétől a XIX. század első két
