Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Bokros Katalin: A magyar, a cseh és a szlovák irodalom tipológiai összevetése a romantika és a biedermeier korában (tanulmány)
Bokros Katalin turális közegébe. A város sajátos földrajzi, történeti és politikai helyzeténél fogva a XVIII. és a XIX. század fordulóján központi magja lett az egyes kulturális közösségeknek. Az osztrák irodalmi élet kibontakozása mellett több közép-európai nemzet értelmiségei is ebben a városban kezdték el tevékenységüket, és a nemzeti újjáébredést célzó mozgalmak is innen kaptak ösztönzéseket. Ebben az időszakban Bécsben magyar és több szláv nemzet nyelvén lapokat indítottak, és számos könyv jelent meg a birodalom nem német nemzetiségeiről vagy azoknak a nyelvén. A felvilágosult és más haladó eszmék is elsősorban az osztrák kulturális közeg közvetítésével kerültek a többi nemzet vezető rétegeihez. A felvilágosodás eszméi a császári udvar reakciós politikája ellenére mégis eljutottak a nyilvánossághoz, ebben a bécsi színházaknak volt nagy szerepük. Először az operának és más zenés daraboknak, később a német nyelvű színjátszás széles körű elterjedésének köszönhetően terjedtek a felvilágosult eszmék. A bécsi színjátszás meghatározó műfaja a népszínmű (Volkskomödie) volt, és ennek egyik változata, a tündérdráma. A gazdag hagyományokkal rendelkező bécsi színházak hatással voltak a nem német nyelvű színjátszás és drámairodalom kialakulására is a Monarchián belül. A tündérdráma segítségével olyan gondolatokat lehetett kimondani, amelyek a szigorú cenzúra miatt amúgy nem kerülhettek a nyilvánosság elé. A bécsi színjátszás színvonalát ebben az időszakban három jelentős drámaíró befolyásolta. Ferdinand Raimund a tündérdrámáin keresztül figyelmeztetett az egyre iparoso- dottabbá váló társadalmi élet problémáira. A népszínműnek elengedhetetlen velejárója a bécsi népi humor volt, amely komoly és szelíd társadalomkritikával, valamint némi iróniával párosulva látszólag könnyű problémákat feszegetett. A kicsit naiv és gazdag fantáziájú Raimunddal szemben Johann Nepomuk Nestroy új stílussal gazdagította a népszínművet. Nestroy szellemesen, de kíméletlen kritikával szemlélte a társadalmi életet. A szatirikus vígjáték eszközeivel rámutatott a korabeli társadalom és az emberi lét hiányosságaira. Franz Grillparzer színművei a barokk dráma hagyományaira támaszkodnak, nem hiányzik belőlük a népies alaphang sem, a drámaíró világlátása azonban korlátok között maradt. Hazafias szellemű történelmi drámáinak cselekményét az osztrák-magyar, illetve osztrák-cseh történelmi témakörből merítette. A történelmi köntösbe öltöztetett cselekmény sok esetben a XIX. századi Habsburg Birodalom viszonyait mutatja be. A bécsi közönség minden történelmi témájú darabban kiolvasott valamilyen időszerű eseményt, de nem mindig tudott azonosulni a drámaíró felfogásával. Nikolaus Lenau az osztrák irodalom sajátos gondolati és érzelmi világú költője. Költészetét éppen az egzotikusnak tartott, magyar vonatkozású tartalma teszi egyénivé a német költők soraiban. A betyár- és cigányromantika, az elégikus hangú líra és a byroni világfájdalom osztrákos kifejezője. A nyugat-európai irodalomba Lenau vitte be a magyar táj és nép romantikus, szabadságszerető képét. Lenau introvertált, elégikus hangú költő, lírai dalaiban melankolikus, pesszimista élet
