Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Százdi Sztakó Zsolt: Utolsó ítélet (1) (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt volt, aki a sarokban aludt, hogy amint kialussza részeg álmát, ott folytassa a mulatozást, ahol abbahagyta. Rögtön megismerte a lányt, mert a koldus olyan élethű leírást adott róla, hogy akár ott helyben megtudta volna rajzolni a képmását. Ott ült egy katona ölében, aki nyíltan fogdosta, miközben ő egyfolytában kacagott, és néha rávert a katona kezére, amikor az merészen elkalandozott. Elkezdte feltűnően bámulni a lányt, amit az csakhamar észrevett, ugyanígy a katona is. A katona még nem volt annyira részeg, hogy ne tudta volna felmérni, nagyúrral van dolga, és ha beleköt, abból csak neki származhat baja, úgyhogy hamarosan el is tűnt.- Hogy hívnak? - lépett a lányhoz Lucifemo- Marina.- Szép vagy, Marina. A lány úgy fogadta a bókot, mint aki sokszor hall hasonlót, és természetesnek is veszi azoktól a férfiaktól, akik a kegyeire pályáznak. Eközben már a fogadós is felfedezte Lucifemót, akiben megszimatolta a gazdag vendéget, és elkezdett körülötte sürgölődni. Az ivóban nem volt szabad asztal, ezért ezt a problémát úgy oldotta meg, hogy az egyik asztaltól egyszerűen kipenderített két részeget. Lucifemo vacsorát rendelt. A lány úgy evett, ahogy azok esznek, akik egész nap nem ettek semmit. Mindazonáltal, még így is volt valami finomság abban, ahogy az ételhez nyúlt, ami arról árulkodott, hogy gyakran forgolódott előkelő urak társaságában, akiktől elleste az úri étkezés fogásait.- Hol van a nagyapád, aki napközben a templom lépcsőjén koldul? A lány meglepetten nézett rá, láthatóan más kérdésre volt felkészülve, de azért válaszolt, miután lenyelte a falatot, amit éppen rágott. Elmondta, hogy a közelben bérel egy szobát, a nagyapja most ott alszik, amúgy egész nap kint van a templom lépcsőjén, amíg ő dolgozik. Elmagyarázta neki, hogy a nagyapját modellként akarja felhasználni egy rajzhoz, és bár a másik nem mindent értett, amit mondott, annyit mégis felfogott, hogy itt pénzről van szó, és máris alkudozni kezdtek. A lány úgy alkudozott, mint egy piaci kofa, mintha egész eddigi életében üzletasszony lett volna. Az egyezség után rögtön elindultak a lány bérelt szobájába, ami tényleg nem volt messze, mindössze kétháznyira a fogadótól. A szoba a ház padlásán volt, ahova egy szűk, nyikorgó lépcsőn lehetett feljutni. A szoba hihetetlenül kicsi volt, olyannyira kicsi, hogy nem is fért el benne két ágy, és az öreg összekuporodva aludt a sarokban. A lány térült-fordult, meggyújtott egy mécsest, és közben összeütközött a férfival. Lucifemo a ruha szövetén keresztül megérezte a lány körteforma feszes mellét, és ettől felpezsdült a vére, úgyhogy elkapta a derekát, és mint a ragadozó, beleharapott az ajkába... (Befejezés a következő számban)
