Irodalmi Szemle, 2008

2008/3 - Százdi Sztakó Zsolt: Utolsó ítélet (1) (elbeszélés)

Utolsó ítélet (1)

hetett, amit ott felejtett valaki, de amikor odanézett, a csomag megmozdult, sőt, a hely szelleméhez igazán nem illőn, káromkodni kezdett.

A hangról nyomban felismerte, hogy a délelőtti koldus az, de a másik is felismerte, hogy egy nagyúrral van dolga, és nem valami hozzá hasonló szerencsétlennel, mert nyomban magyarázkodni kezdett.- Tudja, a barátok megengedték, hogy éjszakára itt húzzam meg magamat, hiszen más szállásom nincs.

Törődött is ő vele, hogy ez a szerencsétlen hol éjszakázott, de aztán az eszébe jutott az öreg koldus, akivel délelőtt itt találkozott, és megkérdezte, hogy ő hova ment éjszakára.

Itt volt érte az unokája, és magával vitte a szállásukra, ahol együtt laknak... Nagyon szép lány az unokája.

Fecsegett még valamit arról, hogy a többi koldus a város szélén lakik egy romos épületben, amit állítólag még a római császárok építtettek, hogy a népet ott szórakoztassák, de Lucifemo már nem figyelt rá, hanem előhalászott az erszényéből egy ezüsttallért, hogy ma immár másodszor adakozzon a fickónak. A másik egy szó közepén hagyta abba a fecsegést, hogy elkapja a levegőben felé úszó érmét. Ezúttal a szájával kapta el, és a nyelvével még meg is pörgette, csak azután tüntette el, mint a hörcsög a zsákmányát a pofazacskójában.

Még tartott az éjszaka, de a jó megfigyelő már észlelhette a pirkadat első jeleit, amikor elhagyta a Szent Péter teret, és befordult a térről kivezető szűk utcácskák egyikébe. Abba, amelyikben az a fogadó állt, ahol a koldus elmondása szerint az öreg lakott az unokájával.

Egész nap kísértette egy érzés vele kapcsolatban, amely minden művész számára ismerős volt, és ez az érzés csak fokozódott, amióta az inkvizíció börtönében járt. Az öregben meglátta a tökéletes modellt, aki a halál allegóriája lehetne egy kompozícióban, amely Dante poklát ábrázolná.

Még frissen, az élmények hatása alatt el is készített pár skiccet, aztán elment a műhelyébe, ahol három segédje és öt tanítványa dolgozott, és kiadta nekik az utasítást, hogy a vázlatok alapján készítsék el a szobor makettjét. Rendszerint csak az utolsó simításoknál kapcsolódott be a mű létrehozásába, de a pepecs munkát segédeire bízta. Most az öregről akart egy rajzot készíteni.

Az utcában majdnem olyan sötét volt, mint délután az inkvizíció kazamatáiban, és ugyancsak meresztenie kellett a szemét, hogy ne lépjen bele a mocsokba, ami onnan volt, hogy a házakból nemes egyszerűséggel az utcára ürítették az éjjeliedények tartalmát.

Végre célhoz ért, és belépett az ajtón, ami nem volt becsukva, hogy köny- nyebb legyen kitessékelni a nemkívánatos vendégeket. Az ivóban javában zajlott az élet, amit a papok a szószékről képmutató módon kárhoztatnak, de azért titokban ők is ugyanezt az életet élik. Amerre ment, bamba arcok bámultak vissza rá,