Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Százdi Sztakó Zsolt: Utolsó ítélet (1) (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt Iáira ítéltek kínszenvedéseit tükrözte, látszott rajta, hogy minden lépés emberfeletti erőfeszítésébe kerül. A távolban öt lovas tűnt fel, és lándzsáikkal célba vették az Alakot. Ám, még mielőtt eldobhatták volna lándzsáikat, angyalok szálltak alá az égből, és kiragadták kezükből fegyvereiket. A látomás hirtelen szertefoszlott. A hullámokból két sereg bukkant elő, mindkettő a keresztjeiével, és pillanatok alatt véres csata alakult ki. Ebben a pillanatban az Alak a kereszt alatt megvonaglott, mint akit korbácsütés ért. Már csak pár lépésre volt a parttól. /AZ ERETNEK/- Maestro Lucifemo! Elkészítette már az új székesegyház építésének a költségvetését?- Egész éjjel azon dolgoztam, Szentatyám. Számításaim szerint egymillió aranytallér nem fogja fedezni annak a grandiózus templomnak a költségeit, amit S zentatyám megálmodott. Őszentsége főépítészére emelte vizenyős szemeit, amiket a fájdalom még inkább elhomályosított. Egy idő óta rejtélyes betegség kínozta, és hiába hívatta magához a legkiválóbb orvosokat, a baj eredetére egyik se tudott rájönni, nemhogy még gyógyírt is ajánljon. Ráadásul, itt volt még a kereszténység ügye is, amely egész súlyával az ő vállát nyomta. Hogy megőrizze Szent Péter örökségét a maga tisztaságában úgy, ahogy azt az első Egyházatyák megalkották a Szentlélektől elnyert bölcsességgel. Bizony, mázsás teherként nehezedett az ő törékeny vállára a Krisztustól ráruházott felelősség ezekben az időkben, mikor szinte naponta kellett megvívnia ádáz csatáját az eretnekséggel, mert naponta rendeztek valahol a városban autodafékat, hogy máglyán égessék el az egyház gonosz szellemét. És ebben a küzdelemben szándékozott bevetni az új, impozáns székesegyházat. Méreteiben is a világ leghatalmasabb temploma lesz, és a benne felhalmozott kincsekkel is hirdetni fogja Krisztus egyházának e világi és túlvilági dicsőségét. Pusztán a pompájával agyonnyom majd mindenféle eretnekséget. Azonban még el sem kezdődött az építkezés, máris elháríthatatlannak tűnő akadályok merültek fel, a költségek az egekig szöktek. Már most látszott, hogy ez az építkezés a pápaság összes anyagi erejét jó időre fölemészti.- Hmmm, egymillió aranytallérnál is több. Tudja-e, maestró, hogy már eddig is kénytelenek voltunk a szegények alamizsnájából lecsippenteni? A maestró Őszentsége tekintetét rabul ejtette a sajátjával, amely mindenben az ellentéte volt a másik öreg és megtört tekintetének. Az övé úgy lángolt, hogy a másik megborzongott, mert a pokol soha ki nem hunyó, kénköves lángjait idézte fel benne ez a tekintet. De aztán az eszébe jutott, hiszen valamikor régen az ő tekintete is ugyanígy lángolt, ha egy szép fiatalasszonyra pillantott, és ettől megnyugodott egy kicsit.
