Irodalmi Szemle, 2008
2008/3 - Százdi Sztakó Zsolt: Utolsó ítélet (1) (elbeszélés)
Százdi Sztakó Zsolt Utolsó ítélet (1) Az óceán fenséges nyugalmát egyetlen hullám se zavarta. A tökéletesen sima vízfelület visszatükrözte a nap sugarait, és a szemlélő időnként különös fényjátékot fedezhetett fel. Mintha az egészet egy látványtervező rendezte volna meg. Ezt a tökéletes nyugalmat időről időre megtörte egy-egy levegőbe vetődő hal, és az ezüstös pikkelyein megcsillanó napsugár, vagy épp egy ragadozó madár csapott le, hogy a vakmerően, a felszín közelében úszó halrajokból kiragadja zsákmányát, és visszatérjen társai közé, akik az égen vitorlázva lesik az alkalmat, hogy ők is lecsaphassanak. A parton sokaság állt, arccal a tengernek fordulva, és feszülten figyelt valamire, ami még nem történt meg, de aminek a bekövetkezte bármelyik pillanatban várható. Az arcokon a kíváncsiság, a szenzációra éhes bamba unatkozás váltakozott a szent elrévüléssel, a csodavárással. Sokan voltak, de még többen lehettek volna, ha az emberek hinnének a csodákban. De az emberek nem hittek már semmiben, legkevésbé az olyan csodákban nem, ami megváltoztatná az életüket. Pedig, ha másnak nem, hát a saját szemüknek hihettek volna. Napok, hetek óta egymást érték a megmagyarázhatatlan, csodás események. Halottak keltek ki koporsóikból a gyászszertartás közepén, mint valami harmadosztályú horrorfilmben, és a gyászolók sikoltozva menekültek. A kórházakban csodálatosképpen meggyógyultak gyógyíthatatlannak hitt betegek, haldoklókba költözött új élet. Ezekben a napokban nem jegyeztek fel haláleseteket, igaz, születéseket sem. Mintha a Teremtés lélegzetét visszafojtva várt volna valamire, aminek a bekövetkeztét csak a misztikusok érezték meg, és pontosan csak a jövőbelátó próféták jövendölték, de az emberek már nem hittek benne. Az újságok levelezési rovatai tele voltak halálra rémült olvasók beszámolóival, akik megmagyarázhatatlan jelenségekről írtak, az asztrológusok pedig a bolygók rendkívüli együttállását elemezgették. A rendőrségnek viszont ezekben a hónapokban nem túl sok dolga akadt, mintha az összes gengszter egyszerre vett volna ki szabadságot, a zsebtolvajok is eltűntek az utcákról, mint máskor egy nagyobb razzia után. Csakhogy most nem volt semmiféle razzia. Ott, ahol a bűnözés emberemlékezet óta rekordokat döntögetett, most munkanélküli rendőrök rótták az utcákat, pitiáner szabálysértőkre vadászva. A televíziók híradói unalmasak lettek, pedig pár hónapja még ezek voltak a
