Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Szalay Zoltán: Szélcsend Aulisznál (novella)
Szalay Zoltán Szélcsend Aulisznál Napok óta sirályok ádáz rohamainak voltak kitéve: alig telt el néhány óra, hogy a hajók összegyűltek, s a férfiak meg szolgáik tábort raktak a sziklák tövében, kiéhezett tengeri madarak rajai rohamozták meg a telephelyet, mely hosszan elnyúlt a zord bércekkel csipkézett partvonal mentén. A sirályok eszüket vesztett dögkeselyűkként csaptak le újra és újra a sátrakra és a körülöttük felhalmozott áldozati csemegére, melynek egy részét az égi istenek számára, másik részét saját, halandó testük táplálására készítették az akháj vitézek és szolgáik. Hiába a sok vért és súlyos vas, a légi veszedelem ellen nem használt a tömény erő, de még a mély bölcsesség is hasztalannak bizonyult. A sirályok ellepték a tábort, s idétlen károgásukkal zűrzavart hoztak az akháj ok közé. A Mükénéi Sánta — kinek becsületes neve nem volt ismeretes széles e földön, csak szégyenletes nyomorúsága folytán ráragadt gúnynevén ismerte mindenki, s ki Agamemnón király egyik leghűségesebb szolgájának és besúgójának számított, ám emellett az egyik legidegesítőbb rémhírterjesztőnek is az egész akháj táborban - természetesen nem maradt veszteg, amint a sirályvész egyre nagyobb méreteket öltött. A Mükénéi Sánta nem bírt sem jós-, sem bűbájos tehetséggel, ám mégis jobban tudni vélte minden esemény okát a legelismertebb, leghosszabb szakállú látóknál is (Agamemnón király régi mániája volt, hogy csak a hosszú szakállú jósokban bízott meg igazán, s még Kalkhászra is gyakran ferde szemmel nézett, mivel az néha szerette megnyirbálni egyébként szép, dús, horpadt hasa előtt lengedező arcszőrzetét). Priamosz király tud már a jövetelükről - állította a Mükénéi Sánta: varázserejü nyílvesszőket lövetett ki ölyvarcú íjászaival Ilion magas bástyáiról, s azok a tengert átszelvén kerge sirályokká változtak, hogy most ebben az alakjukban gyötörjék az akháj vitézeket. Voltak, akik hittek az önjelölt jósnak, s ez néhány táborhelyen meg- hasonláshoz vezetett a harcosok között: ha Priamosz király már ilyen mérhetetlen messziségből képes bajt hozni rájuk, mit tesz majd, ha a távoli város, a világhíres Trója szilárd falai alá érnek? Agamemnón király, miután néhány napig aggódó tekintetét ide-oda váltogatta a sirályoktól gyötört akháj tábor és a sátora bejáratánál naphosszat csüggedt semmittevésben ücsörgő Meneláosz lakedaimóni király között, úgy döntött, ünnepséget rendez az összesereglett, harcra éhes sokaságnak. Egy óriási, búfeledtető lakomát, melyen mindenki számára, aki csak az auliszi rév környékén tartózkodik ezekben a