Irodalmi Szemle, 2008

2008/2 - TALLÓZÓ - Szarka László: Modernizáció és magyarosítás A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai

okok feltárásának az elhárítása, a külső tényezők abszolutizálása dominál. Apponyi Emlékirataiban megpróbált szembenézni saját hibáival. Azokat részben elismerte, de nagyobbrészt elhárította, a nacionalizmus vádját pedig igyekezett visszautasítani. Ilyenformán azok a konfliktustényezők, amelyek a történeti magyar állam utolsó fél évszázadában a nemzeti-nemzetiségi szembenálláshoz vezettek, vagy azt erősítették, ezeken a legitimációs és elhárító szűrőkön át kerülnek be a köztudatba. A szlovákok, románok, szerbek és a többi szomszéd nemzet számára Apponyi a maga asszimilációs folyamatokat felerősítő törvényeivel a nemzetiségi mozgalmaknak és a történeti magyar államból, a Habsburg-monarchiából kiváló nemzeti függetlenségi törekvéseknek a legitimációját erősíti. Magyar részről viszont az 1848—49-es szabadságharc Kos- suth-Görgey szembeállításához hasonló módon, Apponyi - elsősorban persze a béke- konferencián vállalt szerepe miatt - Tisza Istvánnal együtt a megalkuvás nélküli országmentést képviseli. Szemben - a győztes nagyhatalmakkal és a leszakadni készülő nemzetiségekkel tárgyalni próbáló, s ezzel a nemzetárulás és országvesztés ódiumát kiérdemlő - Károlyi Mihállyal, Jászi Oszkárral.

A száz évvel ezelőtti népoktatási törvények, köztük a Lex Apponyi valóságos történeti kontextusának, következményeinek felidézésével talán sikerült rávilágítanunk a mindenfajta leegyszerűsítő, fekete-fehér történelemszemléletnek az elhibázott- ságára, a nemzetállami logika ellentmondásaira és már a dualizmus évtizedeiben is megmutatkozó működési zavaraira, a régi idők történelmi hibáinak megismétlődéséhez vezető felelősségelhárító reflexek működésére.

JEGYZETEK

1. Az adatokat a korabeli hivatalos magyar oktatásstatisztikák alapján közli a témakör legújabb, átfogó, alapos és minden tekintetben kritikus monografikus feldolgozása. Putkammer von, Joachim: Schulalltag und nationale Integration in Ungarn. Slowaken, Rumänen und Siebenbürger Sachsen in der Auseinandersetzung mit der ungarischen Staatsidee 1867-1914. München, 2003. 114.

2. Kelemen Elemér: A magyarországi népoktatás a dualizmus korában. In: Hagyomány és megújulás a magyar oktatásban. Neveléstörténeti Füzetek 19. OPKM, Bp., 2002. 45-60.

3. A két magyarországi népszámlálás adatait összehasonlítva közli Putkammer von, Joachim: i.m. 169. Amennyiben azonban csak a hat évnél idősebb népesség száma alapján számoljuk az ími-ol- vasni tudók számát, úgy az ország össznépességén belül ez az arányszám már 1910-ben megközelítette a 70 százalékot (68,9%), 1920-ra pedig a trianoni országterületen elérte a 85 százalékot. Kelemen Elemér: i. m. 57-58.

4. Felkai László: Berzeviczy Albert, a művelődéspolitikus. Magyar Pedagógia, 1998. 1. 27—40. www.magyarpedagogia.hu/dpcument/felakai_mp981 .pdf.

5. Kéri Katalin: Az 1879. XVIII. törvénycikktől a „Lex Apponyi“-ig. (Adalékok a kötelező magyar nyelvoktatás történetéhez). In: Nagy Mariann (szerk.): Híd az évszázadok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Pécs, 1997. 269-280.

6. A miniszter a hazafiságot és a hazához való ragaszkodást olyan erkölcsi értéknek nevezte több alkalommal, amely a magyarországi népoktatásban mindenkitől joggal elvárható. A hazafias nevelés elmulasztását tehát szerinte nem lehet tovább megtűrni, azt szankcionálni szükséges. Apponyi a korabeli Román Királyság és a poseni német-lengyel oktatási helyzetre utalva elutasította a nemzetiségi elnyomás vádját. Gróf Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter felszólalása a nemzetiségi képviselők kijelentéseivel kapcsolatban az 1907. évi közoktatásügyi költségvetési vitában, 1906.

Szarka László