Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - TALLÓZÓ - Szarka László: Modernizáció és magyarosítás A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai
Modernizáció és magyarosítás december 18. Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez Magyarországon a dualizmus korában. VI. köt. 1906-1913. Bp., 1971.82. 7. A törvények szövegét lásd a CompLex Kiadó Kft. - 1000 év törvényei c. internetes adatbázisában. Ez a magyarországi törvényeket Szent Istvántól 2003-ig tartalmazza, www.1000ev.hu/in- dex.php?a=8¶m=l; 8. Gróf Apponyi Albert emlékiratai 1899-1906. 2. köt. Bp., 1934. 57. 9. Uo. 58. 10. Jeszenszky Géza: Az elveszett presztízs. Magyarország megítélésének megváltozása Nagy-Britanniában (1894—1918). Bp., 1986. 211-233. 11. Vö. az Osuský-hagyatékot őrző Hoower Intézet honlapján található Osuský-visszaem- lékezés szövegével, http://www.hoover.org/liila/collections/5681971.html . A történetet rögzítette O- suský biográfusa Michálek, Slavomír: Diplomat Štefan Osuský. Bratislava, 1999 című könyvében. 12. Felkai László: A kultuszminiszter: gróf Apponyi Albert. Új Pedagógia Szemle, 1999. 7-8. http://www.oki . hu/cikk.php?kod=l 999-07-mu-Felkai-Kultuszminiszter.html 13. A törvény szövegét lásd „1907. évi XXVII. törvénycikk a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól.” http://www.1000ev.hu/in- dex.php?a=3¶m=6966 14. A törvény 22. §-a értelmében „a községi elemi népiskolai tanító fegyelmi vétséget követ el, ha a magyar nyelv tanítását elhanyagolja [...], illetőleg saját hibája vagy mulasztása folytán nem az ott kitűzött céloknak megfelelő átlagos eredménnyel tanítja”. Uo. 15. Uo. 16. „Ahol magyar tannyelvű iskola nincs, ott az olyan hitfelekezeti elemi iskolákban, amelyekben állandóan vannak magyar anyanyelvű növendékek vagy olyan nem magyar anyanyelvűek, akiknek magyar nyelvű oktatását atyjuk vagy gyámjuk kívánja: a vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelheti, hogy ezek számára a magyar nyelv használtassák mint tannyelv; ha pedig a magyar anyanyelvűek száma a húszat eléri, vagy az összes beírt növendéknek 20%-át teszi: számukra a magyar nyelv mint tannyelv okvetlenül használandó. Ha pedig a beírt tanulóknak legalább fele magyar anyanyelvű, a tanítási nyelv a magyar; de az iskolafenntartók gondoskodhatnak arról, hogy a magyarul nem beszélő növendékek anyanyelvükön is részesüljenek oktatásban. Minden oly népoktatási tanintézetekben azonban, amelyekben az állam nyelve van egyedüli tanítási nyelvül bevezetve, ez az állapot többé meg nem változtatható.” Uo. 17. Uo. 18. Gróf Tisza István képviselőházi beszédei. IV. köt. Bp., 1937. 76. 19. Potemra, Michal: Školská politika maďarských vlád na Slovensku na rozhraní 19. a 20. storočia Historický časopis 1978. 4; Szarka László: Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzetiségi politika 1867-1918. Pozsony,1995. 253. 20. Hanák Péter (szerk.): Magyarország története 1890-1918. Bp., 1978. 1007; Putkammer von, Joachim: i. m. 149-160. 21. Felkai László: i. m. 22. Kemény G. Gábor: Iratok a nemzetiségi kérdés történetéhez. VI. 83. 23. Zeidler Miklós: Apponyi Albert a „nemzet ügyvédje”. Európai Utas 42. 24. Gróf Apponyi Albert emlékiratai. 63. 25. Uo. 62. 26. Uo. 198. 24. Gróf Apponyi Albert emlékiratai. 63. 25. Uo. 62. 26. Uo. 198. (Megjelent a Korunk 2007. decemberi számában)
