Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - TALLÓZÓ - Szarka László: Modernizáció és magyarosítás A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai
Szarka László tani kívánta a nem magyar nemzetiségek nyelvi-kulturális jogait, de elutasította a kollektívjogok, a külön közjogi státus iránti igényeiket. A Tisza-korszak módosult nemzetiségpolitikai súlypontjait és a liberális magyar nacionalizmus régi nyelvpolitikai törekvésének felerősödését jelezte viszont a már 1892-ben előtérbe került magyar államnyelvi program. „A magyar nyelv ismeretének terjesztését azonban szükségesnek tartjuk, hogy a nem magyar ajkú intelligencia az állam szolgálatából részét kivehesse és ezáltal minél szorosabban csatoltassék az államhoz; de főleg mint a társadalmi összetartozásnak az eszközét, mely nélkül a politikai egység üres forma marad.”9 A koalíciós kormányzat idején felerősödtek azok a tendenciák, amelyek az 1868. évi XLIV. számú nemzetiségi törvény visszavonását, érvénytelenítését szorgalmazták, mondván, az egyre erőteljesebb politikai célokat megfogalmazó román, szlovák, szerb mozgalmakkal szemben hiba volna a kiegyezés korabeli toleráns nemzetiségpolitikai alapelveket érvényesíteni. Az egyre gyakoribb és súlyosabb nemzetiség- politikai konfliktusok és következményeik - a szociális, vallási, nyelvi, választójogi színezetű helyi összetűzések, incidensek, mint például a tragikus élesdi vagy a csernovai eset valamint a magyar kormányzati nemzetiségpolitika egyre általánosabb negatív nemzetközi megítélése, például az addig jórészt a magyar törekvésekkel rokonszenvező angol, francia sajtó Magyarországgal szembeni fellépései jelezték a nemzetiségi politika fenyegető zsákutcáját. Bizonyíthatóan ekkor erősödött fel a magyarországi nemzetiségi politikával szembeni kritikai hang a nemzetközi diplomáciában, amit jól jelez, hogy még a szövetséges Németország budapesti és brassói konzuljai is epés megjegyzésekkel kommentálták a Lex Apponyi körül kialakult nemzetiségi vitákat. A brit diplomácia pedig- Seton Watson és Wickham Steed hiperkritikus elemzéseitől nem teljesen függetlenül — ekkor számol le azzal az eleve harmatos kísérlettel, hogy Németország ellenében a magyar függetlenségi törekvések támogatásával próbáljon új közép-európai pozíciókat kiépíteni. Helyette a Foreing Office vezetői és a brit politikai közvélemény szemében a súlyosbodó magyarországi nemzetiségi konfliktusok vezettek el oda, hogy az 1848-as Magyarország angliai presztízse hosszú időre elveszett.10 A szlovák történetírás is megörökítette a népoktatási törvények nyomán Apponyi személyével kapcsolatos nemzetközi méretű elutasítás és tiltakozás egyik toposzát, a magyarországi szlovák tannyelvű oktatás és a szlovák diákok üldöztetését. Ste- fan Osusky, a párizsi békekonferencia csehszlovák küldöttségének helyettes vezetője- Edvard Benes külügyminiszternek már a világháború alatt is fontos segítője - állítólag 1905-ben (!) a pozsonyi líceum diákjaként találkozott a gimnáziumba miniszterként ellátogató Apponyival. A latinból jeles diákot a miniszter meg kívánta dicsérni, de ő a miniszterrel szembeni egyet nem értésének jeleként makacs hallgatásba burkolózott. Ezt Apponyi személye ellen irányuló sértésnek vette, s ezért eltávolíttatta őt az iskolából, amiért Osusky a következő évben kivándorolt Amerikába. Osusky 1916- ban az Egyesült Államokból az Amerikai Szlovák Liga képviselőjeként csatlakozott a Masaryk és Benes vezette csehszlovák politikai emigrációhoz, a magyar békeszerződés megtárgyalására Párizsba érkező Apponyit - s ez megint a valószínűleg csupán le