Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - TALLÓZÓ - Szarka László: Modernizáció és magyarosítás A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai
TALLÓZÓ SZARKA LÁSZLÓ Modernizáció és magyarosítás A Lex Apponyi oktatás- és nemzetiségpolitikai olvasatai A trianoni magyar legendáriumban megkülönböztetett helyet elfoglaló gróf Apponyi Albert, az 1867. évi osztrák-magyar kiegyezést kővető dualista korszak egyik emblematikus magyar politikusa, a 20. századi nemzeti történelemben először a We- kerle Sándor vezette koalíciós kormány (1906-1910) vallás- és közoktatási minisztereként az 1907-ben és 1908-ban elfogadott népoktatási törvényeivel vált igazán országos, sőt nemzetközi hírű, egyszersmind megosztó politikai személyiséggé. A dualizmus évtizedeiben erőteljes fejlődésnek indult magyarországi oktatásügyet száz évvel ezelőtt többféle modernizációs kihívás érte. Jórészt ezekre próbáltak választ találni az egymást követő kiváló oktatáspolitikusok, államtitkárok és miniszterek. A kötelező - ám kivált a falusi környezetben továbbra is jórészt a mezőgazda- sági munkáktól függő - iskolalátogatás, a gyakran osztatlan osztályokban, pajtákban, csűrökben és más pedagógiai munkára alkalmatlan helyszínen folyó oktatómunka, amelynek során esetenként több száz diákot kellett volna egyidejűleg fegyelmezni és oktatni, valójában a magyarországi közoktatásügy premodem állapotait jelezte. Az iskolák fejlesztése, az iskolai hálózat, az oktatási kínálat kibővítése, technikai, tartalmi, módszertani megújítása jelentette tehát elsősorban a legfontosabb feladatokat. Az alábbiakban arra keressük a választ, mi minden vezetett oda, hogy a 19-20. század fordulóján az egymást követő magyar kormányok éppen ezt a modernizációs lendületet igyekeztek felhasználni arra, hogy az oktatáspolitika eszközeivel felgyorsítsák az ország magyarosodási folyamatait. Hogyan és miért lett a dualizmus kori magyarországi asszimilációs politika kiemelten fontos terepévé a magyar népoktatás? Miért válhatott a restriktiv dualizmus kori magyar nemzetiségpolitikai folyamatok szimbolikus jelenségévé a Lex Apponyi néven ismertté vált 1907. évi népoktatási törvény? A törvény, amelyről azok is rendelkeznek valamilyen homályos tudással, akik soha történelmet nem tanultak. S miért nem jutnak nyugvópontra azok a történeti, politikai viták, amelyek a (valójában három) törvény jellegéről, asszimilációs céljairól, következményeiről újra és újra kialakulnak az érintett nemzetek történészei, politikusai között? A Lex Apponyi megítélésében valószínűleg azért mutatkoznak ma is jelentős különbségek, mert valójában kezdettől fogva egyértelmű volt — s ez a legtöbb korabeli értelmezésből, elemzésből is kitűnik - a törvény eredendő kettősége. Gróf Apponyi Albert, a Wekerle-féle koalíciós kormány vallás- és közoktatási minisztereként egy
