Irodalmi Szemle, 2008
2008/2 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Duba Gyula: A vadászszenvedély könyve
KÖNYVRŐL KÖNYVRE őket. Settembrini állítása szerint „Alfieri nem nevetett és nem tudott nevetni soha”, épp ezért komédiái sem emlékeztetnek az olasz komédiairodalom szokásosabb megnyilvánulásaira: sokkal inkább programbeszédszerüek és invektivikusak, s a leginkább talán Lukiánoszhoz köthetők. A francia forradalom ellen írt Misogallo ér- telmezhetőségi kérdéseit és agyonhallgatásának irodalomtörténeti okait a szerző részletesen kifejti, ahogy kitér még Alfieri műfordításaira is. Összegezve elmondható tehát, hogy Madarász Imre terjedelmes könyve rendkívül behatóan tárgyalja Alfieri munkásságát, s egy olyan klasszikus szerző magyar recepcióját segítheti elő, akitől alig-alig pár mű olvasható csupán anyanyelvűnkön, holott a világirodalom történetének meghatározó alakja. (Hungarovox, Budapest, 2004) Csehy Zoltán A vadászszenvedély könyve Gál Sándor Esték és hajnalok című kötetéről „A jó művek önmagunkra ébresztenek... ” A könyv szépsége őszinteségében van, kissé az idő is írta, lévén a szenvedély kialakulásának is története. Jelentős része egykori vadászélményekről szól: emlékezések, riportszerű beszámolók. A vadászirodalom sajátos műfaj, különösnek tűnik fel, némileg egzotikusnak. Bársony István egykor irodalmasította a történeteket, Széchenyi Zsigmond, Kittenberg Kálmán egzotikus vidékekre vitték, veszélyes nagyvadak elejtéséről írtak. A hazai földön portyázó „úrvadászok” jól megszervezett cserkészé- seiket, leseiket és hajtóvadászaikat örökítették meg. A műfajt általában szórakozásul, okulásul kitartás, izgalmas kalandok és nemes férfiasság jellemzik. Tűrőképesség, bátorság, önfegyelem! Kedvelt műfajom, szívesen olvasom, gimnazista koromban arra csábított, hogy ne tanár vagy mérnök legyek, hanem inkább prémvadász Alaszkában vagy legalábbis tátrai vadőr, szarvasbőgés idején! A vadásztörténetek megmozgatják a képzeletet és megsejtetik az ősi szenvedély szépségét. Gál Sándor könyve hasonló s mégis más, kevésbé egzotikus, mondhatnám, valóság- és földközelibb. Számomra mégis vonzóbb amazoktól, talán mert sokkal közelebb áll hozzám. A szenvedélyről szól úgy, hogy közben az beépül a műbe, átjárja apró részleteit, végül a tartalom azonos lesz a szenvedéllyel. írnom kellene róla, töprengtem, míg a könyvet olvastam, és azon gondolkoztam, hogyan fogalmazhatnám meg olvasói élményemet. Majd a könyv közepe táján olyan sorokra találtam, melyekben a szerző maga fogalmazza meg, amit éreztem. „Mivel soha nem volt módom olyan helyeken s olyan vadakra vadászni, hogy különleges kalandok részese lehettem volna, így ilyenféle élményeim nem is maradhattak. Azonban meg
